Bodor Ádám balkáni mágikus realizmusa magával ragadott néhány kortárs szerzőt, akik egyik (1978-as megjelenésű) rövid textusának továbbgondolására, körülményei kibontására vállalkoztak. Az Állomás, éjszaka a szokásos bodori keretek között szólal meg: nem fut ki megoldásra, nem ismerjük az előzményeket, sem a hátteret, csak pár súlyos ecsetvonás a jelenbe. Cservenszki, az erdőmunkás évek óta először szándékosan lekési a vonatot, hiába lóg ki csomagjából az új fejszenyél, nem tart a hozzá hasonlókkal a szigetre. Az alcím: Tízkezes egy Bodor novellára - hát nem tudom, tíz erdélyi írónak hány keze van, lehet, olyan ez, mint az örkényi egyperces a háromlábú kutyákkal, legszebb álmaink is megvalósíthatóak. Egy dolog világosan kiderül, Bodor stílusa, atmoszférája kopírozhatatlan, aki olyat próbált írni, a szememben jobbára csúfosan felsült. Erről a kurta kötetről szakdolgozatot lehetne írni magyar szakon, annyi bizonyos.