Ebben nem a zsenialitást, csak az öncélú bazári majmosságot és a nyomorultságot látom, ergó röhögni sem tudok rajta - nem vagyok sem huszonnégy éves, elkényeztetettségében a világból kiábrándult bölcsész, sem fűszívó kerékpáros futár. Mindenesetre dobott volna rajta egy ütős indok, miért rabolták el a Tour de France-osokat, ez így klisés és lapos. Hogy nyanyák a főhősök, még tetszene is, de nem így. Madame Souza mélynövésű, az egyik lába rövidebb a másiknál, de csupa szív, ám utóbbi túl kevés unokája boldogságban felneveléséhez, aki csak tompul és senyved a szoknyája mellett. Kipattan az isteni szikra: a bicikli, ami boldoggá teszi a katatón kis jószágot, míg egy szép napon, felcseperedve, a versenyről elrabolják öltönyös kockaemberek. Az öregasszony és torz kutyája utánaindul, sok hányattatás után három kivénhedt énekesnőnél köt ki, akik vasút menti nyomortanyájukon a mocsárból kikézigránátozott békákon tengetik vihogva életüket. Csávókám meg csak teker a pincében, mi mást tehetne...