Drakula gróf (aki valójában nem iszik vért, mert zsíros és teli van bacilusokkal) két új prodzsektbe kezd: 1.) építtet az elátkozott erdő közepén egy várkastélyt, ahol a szörnyek az emberek világától távol kipihenhetik fáradalmaikat, 2.) a hely menedék, ahol féltett kislányát felcseperítheti.

Mavis Drakula 118. születésnapján rádöbben, hogy a vasvillás-fáklyás-fokhagymáspirítósos emberek tényleg borzalmasak, s már nem akarja elhagyni a kastélyt; azonban - szent lepra! - az egész jelenet az aggódó atya által megrendezett színjáték volt. Becsúszik egy kis baki: a zombi-statiszták nyomán egy mobiltelefonnal mindent lefényképező turista érkezik a kastélyba, s a fiatalok első pillantásra megtetszenek egymásnak. Drakula mentené a menthetőt, de az események felgyorsulnak és a dögunalmas buli egyre lazábbá válik... Kedvenc vérszopónk pedig rájön, hogy a XXI. század embere gyökeresen másképp áll a szörnyetegekhez, mint a korábbiaké.

Nagyon jó kis rajzfilm, de a Gru szívonalát nem éri el: eredetiségben elmarad mögötte, nyálasságban megelőzi. Pedig csak nagyon kicsit kellett volna kevésbé slágergyárosan kezelni. Szóval mondjuk 8/10. Tim Burton új prodzsektjét, a Frankenweenie-t mindenesetre lealázta. És persze lehet az stop-motion-ös meg rétegfilm meg feleannyiba került, anno láttam az alapjául szolgáló kisfilmet, és már akkor sem értettem, miért jó egy Állattemetőbe oltott Frankenstein-sztori döglött kutyával. Burtont persze jó pár kudarc érte az elmúlt években és a gyökerekhez próbál visszanyúlni, na de így? OK, majd pampogok, ha már megnéztem, csak előre félek.