Fogalom, mint Shakespeare-nél Hamlet. Általános iskolában hallottam először emlegetni Józsi bácsi, kiváló magyartanárom által, aki azt a sztorit idézte, amikor Fred "Delhiben kilopta a háromezer éves Buddha rubin szemét, és egy sorompó piros üvegjelzőjével helyettesítette. Nagy botrány lett, mert amikor a Buddha belsejében fellobogott az örömtűz, az Isten szeme azt hunyorogta a hívők felé, hogy: Stop!... Stop!... Stop!" Ez a második Fred- és az első Fülig Jimmy történet, a két ikon itt kezdi egymást szívatni.

"Uram! A késemért jöttem!", így kezdődik a könyv, s a kagylónyelű kés meg is kerül az egyik beszélgető hátában, aki történetesen szállásmester, és a legénységét tönkreverő Jimmyt leszerződteti a Honolulu Star fedélzetére, éjjel Wilson Hutchins amerikai fűtő, nappal José Pombio spanyol pincér szerepére, ám öt hétig alvás nélkül kibírni képtelenség, s Jimmy ópiummal kezdi kezelni a túl élénk utasokat... Aztán az arisztokratikus Mr. Irving kísérőjének, a "járványban" elhunyt Mr. Gouldnak nagydarab hullája elkezd visszajárni az óceánból, Wirth kapitány kísértettel is rendelkezik, s a hajófenéki ládából előkerül egy potyautas, maga Piszkos Fred, sajátos módján kezdi rendberakni a dolgokat, például népszerűtlenségére építő fordított pszichológiával. Mr. Irving valójában San Antonio herceg, a Boldogság-szigetek uralkodója, s kísérője, a régensherceg elhunytával esélyt kap rá, hogy szabad átlagemberként kóborolhasson az utcán, ám eladják két és fél dollárért és a szingapúri katakombák mélyén rejtőző (szóvicc, Rejtőző, érted, haha) alvilági klubokba kerül. Jimmy pedig minden előkelőségét és talpraesettségét előkaparva igyekszik helyettesíteni őt a trónon, melyet a kalóz Warrins és a lázadó elnök, Alvarez ingatnak, mindezalatt rendíthetetlenül körmöli helyesírást nyomokban sem tartalmazó naplóját.

"Kihallgatózásra jött, amikor négy napja már a fölegvárban minden ajtaja le volt zárva osztálylakomnak. A legutóbbi nép közé vegyülés miatt. Akkor jött a Higdaló, ez a Gombperec. És mondá. Zöld papagály ruhában volt aranyos disszel:

- Itt van a fogadó idő. Kiván valamit felség?

Mondom: Igen, kivánnék valamit.

- Mitpedig felség?

- Vegyen egy parókát, mer káprázik a szemem a kopaszságtól, ha csillog a lámpáknál.

- Parancsára - mondá. - Felséged előírhatja, hogy milyen parókát vegyek.

- Mondom: zöldet, mer az megy a ruhájához.

Azt mondá erre, hogy akkor őtet majd kinevetik. Megnyugtatám, hogy az igy is megtörténik, tehát nem kockáztat semmit. Erre bejelenté Egmontot, aki jött. Ketten beszélgetünk kétszemközt Ekmonttal, mert Gombperec ki vitte az övét.

- Felség - mondá Ekmont. - Holnapután államtanács. Önnek meg kell hozni az új törvényes pikkelyezést a trónöröklést illetőleg.

- Aszt én nem teszem - mondám. - Maga jól tudja, hogy én nem vagyok a király, mert gyerekkorom óta jól ismer, és homlokán heged a régi sebes kardos nyom. Tehát tudja, hogy nemvagyok király, tehát nem hozhatok új törvényt.

- Ha igy lenne, ezt már mondtam egyszer - felelte igen dühhel -, az halálos kivégzést vonna maga után.

- És én magam után vonnám önt. Mert ismeri a királyt! Miért nem leplezett le azonnal? Miért hagyta, hogy a trónvitorlás történyen? Ha én bünös vagyok maga a palást!

Igy odamondtam! Egyenesen neki!

Erre kissé falfehére halotthalványult. Jól visszavágtam. Mer ha én nem vagyok a király és idáig hagyott engem fajulni, akkor ő is palástbünös és ezért mellém ítélik a szomszéd kötélre bíróilag."