Teljesen véletlenül találtam rá, pedig a legjobb meseregények egyike, amit valaha olvastam (magyarul 30 éve jelent meg). A tizennyolcadik század egyik telén, amikor a szelek hóval fújják be az utat, Krabat, a tizennégy éves vend koldusfiú faluról falura jár, hogy engedelmeskedjen az álmaiban elhangzó hívásnak. Eljut a fekete-vízi malomhoz, melynek kamrájában a félszemű Mester egy koponyán égő vörös gyertya fényénél egy leláncolt, bőrkötésű könyvet olvas. Felfogadja Krabatot, aki eztán tizenegy másik molnárlegénnyel lakik együtt a csúcsíves ablakú padláson. A munka nehéz, de az étel jó, s fedél van a feje fölött.

Telik-múlik az idő, és sok furcsaság derül ki, például a kötet Korakot, a pokolidézés könyve, mely a világ összes varázsigéjét tartalmazza, s a Mester ebből tanítja varjúvá változtatott legényeit. Feketemágiával képessé válnak alakot váltani, s ökör, ló képében eladni egymást a hiszékeny falusiaknak. Találkoznak a legendás, csúcsoskalapos-aranyfülbevalós Pumphuttal, aki a vidéket járja és a felfuvalkodott urakat tanítja móresre. Szilveszterkor mindig meghal valaki közülük, elsőként Tonda, az öreglegény, aki inasévében Krabatot segítette. Egy év alatt három telik el a malomban, és menekülni nem lehet, a Mester valóban élet-halál ura, még az öngyilkosság sem sikerül, ha úgy akarja. Félrevonult élete ellenére a Mester jelentős valaki, a falusiak elébe járulnak könyörögni, hozzon havat, mielőtt a fagy elpusztítja a földben a termést; vagy éppen hintaján egy óra alatt Drezdába repül, hogy a szász választófejedelmet meggyőzze a svédek ellen viselt háború folytatásáról, az már mindegy, az eredmény győzelem vagy vereség.

A titkok számosak - például ki az a fekete ember, akinek kalapján a kakastoll lángként ég az éjszakában, s aki a sosem használt Holtgaraton őröltet? A malomnak megvannak a maga törvényei, s nem tanácsos túl okosnak lenni. Maradni veszélyes, de távolról sem annyira, mint menekülést kísérelni meg. A szerelem, mely szigorúan elrejtendő, talán segíthet, de életveszélyes játszma.