Neil Gaiman kiválóan megírta a Csillagport és a Coraline-t, s a filmfeldolgozások hasonlóan pazarul sikerültek, így attól kell tartanom, az eredeti könyveket már sosem fogom újraolvasni. Arról nem is szólva, hogy a Coraline-kötet illusztrációi öklendetesen ocsmányra sikeredtek, teljesen elvinnék a hangulatot, már ha bárki komolyan venné őket. Apropó, valaki megsaccolhatná, ez a mozi a hány éves korosztálynak készült?! Már a kezdő képsor iszonyat para, ha belegondolsz. Egy babát egy fémkéz ollóval-tűvel átműt egy másik babává. Coraline Jones és szülei Chihiro Szellemországban-os fordulattal (szintén hatalmas kedvenc!) új házba költöznek, minden szürke és ködös, apu-anyu basznak rája. A kislány talál egy ideális világba nyíló titkos ajtót, ahol a másik szülei viccesek és kiszolgálják minden kívánságát, csak hát gomb van a szemükre varrva, és az övére is rávarrnák, ha maradni akarna, és szerintük akar! Az idill horrorrá csúszik szét, a másik anya egy ijesztő banya, aki már létrehozott pár szó szerint szemtelen szellemgyereket, s örömmel megenné Coraline életét is. Szerencsére a macskák vígan közlekednek a dimenziók között, és segíteni is hajlandóak... Vagy legalábbis dobócsillag helyett is megteszik.