A Bosszúállós New Yorki ufóvadászat óta álmatlansággal és súlyos pánikrohamokkal küszködő Tony Stark beszéddel indítja a mozit, melybe jó szokásához híven bele is sül; annyit mindenesetre leszögez, hogy démonainkat mi magunk hívjuk életre. Egy Mandarin nevű terroristavezér embereket robbantgat és az elnököt leckézteti, Stark pedig a sajtón keresztül megadja neki a lakcímét, mondván, örülne, ha felkeresné, mert meg akarja ölni. De csak három harci helikopter jelenik meg, és a malibui villát belelövik az óceánba. Páncélja menti meg, elrepíti a havas, karácsony előtti Tennessee-be, mielőtt energiaszintje nullára redukálódik. Starkra rájár a rúd, valahol mindig vérzik az arca, Pepper Poltsot elrabolták, s az ellenfelek rendkívül kellemetlen regeneráló és piromán képességekkel rendelkeznek. És különben is, ki ez a Mandarin, aki annyira veszélyes, hogy bármikor megszakítva a tévéadást saját műsort sugároz, továbbá húsz percig a WC-be sem tanácsos bemenni, miután használta?