Olyan, mint egy harsány, színes rongyszőnyeg. Rajzfilm, stop-motion animációs és archív betétek montázsa, s a készítők nem mindig törődtek a tér-idő kontinuummal és ok-okozattal. Egyik pillanatban még két mókusműködtetésű hatalmas kerék hajtja a hajót, a másikban szélcsendben vesztegel, a kerekekkel és hajórakomány erdőtűzből mentett mókussal sosem tudjuk meg, mi lett. S közben vidám dalbetétek szólnak. A nyolcvanas évek szocializmusának másfél tévécsatornáján a Szünidei matinék kötelező eleme ez a hetvenes évekbeli szovjet animációs film, volt, hogy egyben adták le a két órát, volt, hogy két részletben, volt, hogy sokban.

A köpcös, bajuszos Krisztofor Bonifácevics Vrungel kapitányt is meghívják az egyárbocos hajók Föld körülötti versenyére, ő pedig viszi segédtisztnek az épp pótvizsgázó Lomot, aki derék, nagydarab, egyszerű legény. Induláskor sajna a frissen kivágott fából készített hajó odagyökerezik a parthoz, és a huzavona során a nevéből kiesik két betű, ami nagy baj, mert Vrungel szerint a hajó úgy fog viselkedni, ahogy elnevezték. Így lesz a Győzelemből (ПОБЕДА) Balsors (БЕДА). Fux, a lecsúszott szerencsejátékos ellop egy Vénusz-torzót a múzeumból, s egy maffiafőnök utasítására nagybőgőtokban a Fekete Tintahalra kellene felcsempésznie (bár a lopás miatt a határokat a hatóságok lezárták, a regattára ez nem vonatkozik), de a kikötői kavarodásban a Balsorsra jut fel. Megbízója két olasz gengsztert küld a szoborért, őket viszont 00X, az elpusztíthatatlannak tűnő szupertitkosügynök üldözi... Őrületes hajsza indul, az egyiptomi királysíroktól kezdve a Hawaii-szigetekig, s az egészet a szívembe zártam.