"- Bolondnak hisz?

- Nem.

- És ha azt mondom, normális vagyok? Aligha számít, ugye? Ez a helyzet kafkai zsenialitása. Ha az emberről úgy hiszik, hogy őrült, akkor minden tiltakozás csupán megerősíti őket ebben.

- Nem tudom követni, sajnálom.

- Ha magát őrültnek bélyegzik, akkor minden, amit tesz, az abból az őrültségből fakad. A logikus érvekből tagadás lesz. A valós félelemből paranoia.

- A túlélési ösztönből pedig védekező mechanizmus."

1954, Bostoni-öböl. Hajó bontakozik ki a ködből: két rendőrbírót szállít a Viharszigetre, mely az Ashecliff kórháznak ad otthont, az pedig elmebeteg bűnözőknek, akik majdnem kivétel nélkül emberölésért vannak itt. A különösen veszélyeseket a C részlegben tartják, mely erőd volt. Teddy Daniels elvileg Rachel Solando eltűnését kivizsgálni jött - a nő tóba fojtotta három gyermekét, majd visszaültette őket a vacsoraasztalhoz. Valójában (?) egy ház gyújtogató gondnokát, Andrew Laeddist keresi, aki lakástüzeket okozott, s felesége füstmérgezéséért felelős. Miközben a szigeten hurrikán dühöng, Teddy rájön, hogy az itteniek rejtegetnek valamit előtte, továbbá bevett gyakorlat a transzorbitációs lobotómia és a pszichotróp anyagok beadagolása. Mi a világítótorony titka, mi a 4-es szám törvénye és ki a 67-es beteg? Hogyan hatott Dachau felszabadításának traumája, az alkohol, ...és még valami... Teddyre?