A jelzett időtartam telt el "A három testőr" eseményei óta (bár a kötet egy évre rá, 1845-ben jelent meg - ezt hogyan csinálta Dumas, bő nyolcszáz oldalról van szó?!). 1648. Richelieu halott, a bíborosi vörös palást Mazarin vállát ékíti, a méltán népszerűtlen, illusztris talján csirkefogóét, aki Ausztriai Anna szeretője és aki miatt Párizs a polgárháború szélén forrong. Rochefort immár bajtárs, de a Bastille kényszerű vendégszeretetét élvezi, D'Artagnan pedig még mindig csak hadnagy, a királyné elegánsan elfeledkezett róla, miután kötelességén túlmenően szolgálta, s a három testőrrel most is őrzi a becsületét. Mazarin kapitányi előléptetés ígéretével cselekvésbe lendíti a negyvenéves, okos és halálos gascogne-it: rég nem látott bajtársait kell összegyűjtenie, jobbára azok vidéki birtokairól. Du Vallon gróf, azaz Porthos egyszerű eset, báróság ígéretéért cserébe gyorsan felcsap az új bíboros segítőjének, ám D'Herblay abbé és La Fére gróf már a saját útjukat járják, s ez a négy jó barát totális szembekerüléséhez vezet. Fegyvert kell fogniuk egymásra, de elkötelezettség ide, szándékok oda, ha kezdetben nem is feltétlen bizalommal, de feltétlen hűséggel viseltetnek egymás iránt... Amire szükségük is lesz: gyilkosság történik, egy szerzetescsuhás fiatalember, akit La Fére gróf... ööö, Athos gyámfia, a hozzá mérhetően nemes gondolkodású és viselkedésű Raoul, Bragelonne vicomte-ja elsőre eltaposandó kígyónak néz, követte el. (Aki elsőre értette ezt a mondatot, meghívom egy sörre... vagy olvasta a könyvet.) Az áldozat a béthune-i hóhér, akivel két évtizede, önbíráskodva a miladyt kivégeztették, s a hidegvérű gyilkos Mordaunt, a borzalmas nő sarja. Mordaunt ráadásul Oliver Cromwell bizalmasa, aki Stuart Károly király ellenlábasa a csatatéren, így minden szinten ellenfél, főleg, miután nem köszöni meg De Winter lordnak, amiért kitagadta... Mit is mondhatnék. A kezdeti lassú százoldalak után újabb  remekművet kaptunk az idősebb Alexandre Dumas-tól (akinek sziporkázó szellemességéhez sajna kevéssé illik Jékely parasztos fordítása). Az előzmény 10/10 pontos volt, jelen kötet messze nem az, szétesőbb, sokszor dagályos, de még mindig van benne valami.