Nem emlékezetes darab, leginkább csak a készítsünk már egy új CoD-ot szelleme lengi körül. Sematikus, még a filmbetétek vágásai is összecsapottak. A vége felé kezdett izgalmassá válni, bár akkor sem szofisztikált megoldásokkal. A főgenya, Menendez, egykori kartellvezér, akinek kicsinálták a húgát és most emiatt frusztrált, engedi magát elkapni és a műszemébe rejtett chipről vírust tölt fel szigorúan őrzött kormányzati helyen, ami által az Államok drónjait uralni tudja. Utcai harcok és egy épületkomplexum megrohamozása tesz pontot a túldramatizált sztori végére, nekem már az is jó lett volna, ha végig ilyen. Ehelyett két idősíkon ugráltunk, 2025 és a hidegháború között, és lehetne persze műelemezni, nekem nem jött át, miért is jó ez így. Egy-két hi-tech megoldás feldobta, például az automata fegyverek hullámai letapogatták a fedezék mögött lapuló ellenfeleket is, látjuk, hol ki lapul, csak arra kell vigyázni ezután, ne a fedezéket lőjük. A lovasroham a mudzsahedinekkel a szovjet tankok ellen vegyes érzelmeket ébresztett bennem, de tény, hogy ilyen még nem volt. Egynek elment, kávé mellé.