A kezdő képsorokban két viking pajzsfal egymásnak rohan - Horik király és Borg jarl a területi vitájukra kívánnak a csatatéren pontot tenni. Előbbi seregében ott van Ragnar Lothbrok, utóbbiéban  pedig az árulóvá vált Rollo, aki végül rájön, mégsem tud testvére ellen harcolni - hiába próbált kilépni Ragnar árnyékából, csak sötétségre talált, nem napfényre. Behajózik Kattegat falujába a göteborgi hercegnő, Aslaug, akinek Ragnar fia növekszik a hasában, és Lagertha nincs elbűvölve a többnejűség gondolatától, így Björnnel együtt otthagyja őket. Ragnar egyezséget köt Horikkal és Borggal, hogy egymás mészárlása helyett inkább egyesített erőkkel sarcolják meg Angolhont, de végül bizalom hiányában Borgot mégsem viszik magukkal, aki bosszúvágytól hajtva mindent megtesz, hogy a véres sast a hátába vágják. Wessexben a portyázók jóval nagyobb ellenállásra lelnek, mint pár éve az elpuhult Northumbriában... és ahogy mondani szokás, mindez csak a kezdet.

Teljesen lenyűgözött, megdöbbentett, felemelt. Valószínűleg a legjobb évad valaha, amit valaha láttam (a 24 első szériája volt ehhez a katarzishoz fogható). Átgondolt, igényesen felépített, érett, és még sorolhatnám. Az akciók-reakciók logikusak, átélhetőek. Egy percig sem gondoltam rá, hogy színészeket látok egy filmvásznon, a pogány dallamok a háttérben kiválóan funkcionáltak, az igényesség áthatotta a legapróbb sárkányhajó-faragványig kidolgozott produkciót. Gyerekkorom óta nem aggódtam így szereplőkért, mint itt az utolsó epizódban. Méltó saga a viking korról; nem is bánom, hogy egy évet kell várni a folytatásra, csak tartsa a színvonalat. Skoal!