A szigorú szövetségi vizsgálat után Lucas Hood első dolga, hogy kiraboljon egy páncélkocsit, a bűncselekményben Ana (Carrie) a sofőrje, akit aztán 30 napra bevarrnak a női börtönbe. A vágóhíd és a kaszinó viszonya elfajul, a főindiánt nem hagyják békésen dugni otthoni jacuzzijában, odaöntenek nekik pár vödör marhavért és belsőségeket... aztán közös érdekek mentén úgy tűnik, mégis rendeződik a viszonyuk, mint az első évadban Hood és Proctor között, de ez még bőven változhat, ugyanis "bonyolult" kapcsolatukat most Hood visszaegyszerűsíti: ő a sheriff, Proctor pedig bűnöző. Mert Hoodnak nem elég, ha csak egy pszichopata vadászik rá: Rabbit ugye életben van, miután a lánya kétszer belelőtt, s most egy new york-i templom alagsorában erősödik. Hood nagyon berág arra, hogy Proctor gátlástalanul ölet meg embereket; a helyes és a szabálykövetés továbbra is élesen szétválik nála, így jobb híján törvénytelen módszereket vet be (extasy-labor felrobbantása, stb.). Mi lesz itt még... Nagyon aggódtam, hiszen a hasonló Sons Of Anarchy második szériája már hatalmas zuhanás volt az elsőhöz képest (és úgy is maradt), de a Banshee folytatása ugyanúgy a képernyő elé láncolt. Kevesebb lett a funkció nélküli dugás, annál is inkább, mert bár Hood ágyába továbbra is bemásznak a női szereplők, méltó társat talált az egyik helyettese, Siobhan Kelly személyében. Az Ana-féle szerelmi vonal necces, miután kiszolgáltatta őt Rabbitnak, s a nő a sitten rájön, hogy a családi életét szeretné vissza, még ha mindent el is kell mondania férjének, a jelenlegi polgármesternek - például, hogy lázadó lányuk, Deva Hopewell valójában Hoodtól van.

A fináléban a templomi rajtaütés a pörgős, brutális, intelligens akciófilmek iskolapéldája. Ahogy a két karakter együttműködik, a zene, a párhuzamok a múlttal... beszartam-behugyoztam.