"Szégyenkeztünk, de az, hogy megváltozzunk, eszünkbe sem jutott. " "Egy elcseszett életnek minden percéről lerí, hogy az." "Isten megteremtette a nappalt és az éjszakát, mi pedig megpróbáltuk átvészelni őket." A lírai én (?) családjának lakhelyet adó lepukkant északbelga falucska, ahol Verhulst bácsikáival és apjával a nagyanyai házban élősködnek; a rossz hangulatú kocsma a züllött törpe ikrekkel, a förtelmes Palmier néni és a halott csecsemők tava, az alkohol-Tour de France egy hipó- és hányásszagú lakókocsiban... mindez csak a kezdet, s mikor rájövünk, hogy Charles Bukowski ipari tanuló Dimitri Verhulsthöz képest, az alantasság mint felütés véget ér és elkezdődik a modern szépirodalom, ahol a múlt könnyedén vált jelenbe, lehet gondolkodni ok-okozaton és a puzzle-k egymásba illenek. Stílusa akár a szike, érzéstelenítés nélkül.