Teppik (a későbbi XXVIII. Teppikamon fáraó) orgyilkosiskolában tanul, mivel nem árt, ha egy leendő uralkodó ért is valamihez, ám mikor atyja (aki hazájában isteni rangban áll, munkája a napfelkelte biztosítása) életét veszti, az ifjú hazatér elfoglalni a trónt, hamar rájön, hogy a Völgyben a hagyományok feltétlen tisztelete lehetetlenné teszi a józan gondolkodást, s maga is kényszerpályán mozog, báb a főpap markában. Kiderül az is, hogy a tevék minden idők legnagyobb matematikusai, s hogy a múmiák mennyire utálják évezredeken keresztül piramisuk belsejét bámulni, ráadásul e pazar építmények nyomorba döntik a népet és időhurkokat, dimenzióhatásokat hoznak létre.
"- Igazad van - pillantott a fiú a karmokra. Ez nem egy harci állat, mondta magának megnyugtatóan, határozottan túl kövér. Egyébként is, a melle útban lenne, még ha az agya nem is.
- A válasz: az ember - válaszolta a Szfinx. - És most ne küzdj, kérlek, mert attól rossz ízű anyagok szabadulnak a véráramba!"
