Pew, a rettenetes vak koldus botjának kopogása a Black Hill öböl jeges útján, amint a Benbow Admirális fogadót keresi... Ide bújt a "féllábú tengerjáró ember" elől a sebhelyes arcú Billy Bones, akinek matrózládája a Kincses sziget térképét rejti. Bill megkapja régi hajóstársától a fekete foltot, ami egy intő jel, de cselekedni már nem marad ideje, végez vele a rum. Az ifjú Hawkins pedig elviszi Flint kapitány - a legvérszomjasabb kalóz, akinek hajója, a Rozmár, piros volt a vértől és majd' elsüllyedt a sok aranytól - térképét Livesey doktornak és Trelawney lovagnak, akik nyomban expedíciót szerveznek. Trelawney a kikötőben szakácsnak szerződteti a Hosszú John Silvert, akinek egyik lábát amputálták, s kétszáz éves, szitkozódó papagáj ül a vállán - Flinté -, mindazonáltal szolgálatkész, remek embernek látszik; ám Jim Hawkins kihallgat a fedélzeti almáshordóból egy beszélgetést, melyből kisül, hogy Silver Flint szállásmestere volt, s a legénység tagjai, akiket toborzott, régi cimborái, a szerencse lovagjai, azaz kalózok. A dögletes klímájú szigetre érve lázadás tör ki, a hajósok hullani kezdenek, és a két párt között háború tör ki a cölöpvár, a hajó és az arany birtoklásáért... Óriási klasszikus, csak nőknek nem kötelező olvasmány!

"A kalózok káromkodva és zajongva egymás után a gödörbe ugráltak, az ujjaikkal túrták föl a földet, és dühösen hajigálták félre a deszkákat. Morgan talált egy darab aranyat. A szitkok valóságos áradata közepette mutatta fel. Egy darab kétguinea-s arany volt, és fél perc alatt kézről kézre járt.

- Két guinea! - üvöltötte Merry, és megrázta az öklét Silver felé. - Ez a te hétszázezer fontod, ugye? Te ugyan nagyszerű üzletember vagy, mi? Te híres, aki még sosem puskáztál el semmit, te tökfejű kontár!

- Csak ássatok, fiúk - szólt Silver a legnyugodtabb arcátlansággal -, talán találtok néhány szem mogyorót, nem csodálnám!"