"- Ide hallgass, Fred! Én ugyan nem vagyok tagja semmiféle úri kaszinónak, és mindenfelé foglalkoztam már csempészettel! De ha süllyed egy hajó, és segítséget kér, hát én akkor odamegyek, ha elkárhozom is, és nyomban bilincsekben visznek a börtönbe. És ha azonnal nem fordítod a hajót délkeletnek, akkor megfoglak a nyakadnál, és addig verem a fejedet a hajó korlátjához, amíg öt nap kell hozzá, hogy lesmirglizzék róla az agyvelődet." Ezt Rozsdás mondja, aki megszökött a légióból, és valószínűleg kemény jassz lehet, ha ilyen hangot meg mer ütni Piszkos Freddel, az óceán miniszterelnökével szemben... Rejtő kicsit botladozva, de már sok erényével vág neki első Radzeer-történetnek. A verekedéseknek itt még súlya van, emberek nyomorodnak meg az összecsapásokban, nem csupán látványosan elszállnak egy-egy pofontól, s még a főhősök is menekülnek a túlerő elől ahelyett, hogy legyalulnák ellenlábasaikat. Tom Leven húga elindul megkeresni bátyját, aki gyilkosság vádja elől a légióba menekült, miután a nője lelkesen másolgatta katonai jellegű találmányának tervrajzait. A kikötői szegénylegények részvénytársaságot alapítanak Leven kimenekítésére, Fred pedig, miután elszerencsejátékozta pénzüket, hadihajót lop számukra, melyet egy ciklon után sikeresen legalizálnak, Fredet pedig brutálisan megmosdatják, hogy alkalmas legyen tiszti szerepére... A tét növekszik: egy hátsó-indiai tartomány sorsa kerül a kezükbe, életben kell tartani Earl of Sudessex őexcellenciáját, mialatt Leven becsületének visszaszerzéséért küzdenek, s néha felhangzik Fred rideg kommandója a parancsnoki hídról: "sört!"