Dumas örökzöldjének első fele, talán a legjobban sikerült feldolgozás, tudod, a Michael York-féle verzió (1973). Komolyan gondolták, ezt a sztárparádé is mutatja. Természetesen az eredeti szöveget rövidíteni kellett, egy fejezet néha csak egy mondatban nyilvánul meg, például a király szemrehányása a testőrparancsnoknak, amiért fenegyerekei kardélre hányták a szegény bíboros úr mit sem vétő gárdistáit a Sarutlan Karmeliták kolostoránál. Látszik, hogy az Egy nehéz nap éjszakája és a Help! c. bohókás Beatles filmek rendezője kezébe került az anyag, telepakolta komikummal, Constance Bonacieux figuráját például totál kétbalkezesre vette. Elfogadható cucc, aki szereti a könyvet, se kaparja le tőle a tapétát a falról - pedig hát elég furcsa, ahogy Athos felakad a vízimalomra, vagy ahogy D'Artagnant még La Rochelle ostroma előtt kinevezik.