"Erre rábasztam", kezdi naplóját Mark Watney, aki az emberiség harmadik marsi látogatásának, az Ares 3 programnak tagja, botanikus/gépészmérnöki minőségben, amíg egy porvihartól elsodort antennadarab a bele nem áll az oldalába. A fémdarab, a vér és a szkafander vészhelyzeti üzemmódja elzárja a lyukat, így életben marad, de űrhajója, a Hermes ötfős legénysége ezt nem tudja (Watney biomonitora nullán áll és a dekompressziót nem élhetné túl), és saját túlélésük egyetlen esélyét kihasználva otthagyják őt a vasoxidtól vörös, 0,4 g-s bolygón. Az Ares 4 érkezte négy év múlva esedékes, Marknak pedig csak 400 napra elegendő élelme van. Továbbá kétszáz négyzetméternyi napeleme, melyet azonban tisztítani kell, hogy energiát termeljen; hidrogén üzemanyagcellái a leszállóegységből, két marsjárója, egy Lak nevű felfújható menedéke, plutóniuma (ami hőt termel, de négy kilométernyire kellene tartania elásva), stb.. Multivitaminja akad bőséggel, de kalóriát kell termelnie (napi 1500-at, 1425 napon át), ha nem akar éhen halni, továbbá vizet teremtenie. Marsi talajból széklettel és annak baktériumaival termőföldet csinál a Lakban, miután kiszámolja, miből mennyire lesz szüksége (négyzetméterre, liter vízre stb. lebontva). Oxigénnel, hidrogénnel barkácsol H2O reményében, van, hogy felrobban. A hálaadásra hozott burgonyát csíráztatni, szaporítani kezdi...
Semmi dráma, csak humor és okosság a leghatalmasabb ellenféllel, a fizikával szemben. Semmi tudományos blabla, csak logika. Én legalábbis elhittem. És jókat vihogtam űr-Robinsonunk, űr-Dopplerünk humorán, még az utolsó sorokban is megnevettetett. Hideg fejjel szervezi meg lépésről lépésre nullához konvergáló túlélését, persze semmire se menne, ha a Földön Mindy Park rá nem jön műholdképek alapján, hogy életben maradt, s Venkat Kapoor, a NASA igazgatója minden követ megmozgat, hogy ez így is maradjon. Persze, "egyetlen terv sem éli túl a megvalósítás folyamatát", erről már csak az eszközök anyagának elöregedése is gondoskodik. S mindeközben ismerkedhetünk a Marssal, ahol a nap helyetti mértékegység a sol, mely 39 perccel hosszabb idő a földi napnál, s aggódhatunk, hogy elegendő EVÁ-ra (extravehicular activity, járművön kívüli tevékenység, nyilván szkafanderben) legyen működőképes CO2-szűrője Watney-nak. Egészen biztos, hogy ez az egyik legjobb, legagyasabb, legélvezetesebb sci-fi, amit valaha írtak. Természetesen asztronautánk nem négy éven át a Lakban ül burgonyát rágcsálva, hetvenes évekbeli sorozatokat nézve, diszkózenét hallgatva, Agatha Christie-t olvasva csapattársai hagyatékából, hanem időre át kell jutnia Acidalia Planitiáról a Schiaparelli-kráterbe, és ez csak egy feladat a sok közül.
"A cukorban kilogrammonként 4000 ételkalória van, egy ételkalóriában pedig 4184 joule. Zéró-g-ben a cukor lebeg, a szemcsék elválnak, és maximalizálják a felületi területet. Egy csak oxigént tartalmazó környezetben minden egy kilogramm cukor 16,7 millió joule-t szabadít fel, ami nyolc rúd dinamit robbanórerejének felel meg. Ilyen az égés természete a tiszta oxigénben." Imádnivaló :)
