Számomra a legeslegjobb videójáték valaha. 1996-os, mondhatnám, hogy elrepült fölötte az idő vasfoga, de nincs így, minden félévben muszáj újrajátszanom. A történet, a hangulat, a pályák, az ellenfelek, a zenék, a hangok, a látvány, minden annyira okosan, igényesen megtervezett, letesztelt, hogy döbbenet. Kocka, persze. Nincs túlspilázva, mégis élethű. A készítők nehéz, ám maximális játékélményt adó kalandot alkottak, melyet nem a játékos szívatásával akarták bonyoltani. Fantasztikusan átélhető, nagyon metál. Erről a helyszínek is gondoskodnak, pl. a Nagy Fal alatti kínai labirintus, rozsdálló olajfúrótorony, a jeges óceánban elsüllyedt hajó, s a zord Himalája. Minden pályán (melyeket jól ki kell ismerni, ha rá akarunk találni, mit nyitott adott kapcsoló, melyik tömböt hová kell tolni) három sárkányszobrocska rejtőzik: egy kő, egy jáde és egy arany, s ha mindhármat összeszeded, fegyvert/lőszert kapsz jutalmul. Mindjárt az elején gránátvetőd is lehet, s itt az egyik titkos helyen találkozhatsz csak a játékban dinoszauruszokkal, ugyanis a barlang mélyén két T-Rex rohangál, visszautalva Lara Elveszett Völgy-béli kalandozásaira. A kapaszkodás nem automatikus, külön gombot kell hozzá nyomva tartani, ahogy külön billentyű van a fáklyához is (mert torkolattűzzel világítani meg a sötét sarkokat macerás). És lehet felugrálni magaslati pontokra, hogy a leggyengébb, páros pisztollyal végezd ki akár a legerősebb ellenfelet, mint egy gépágyús motorosszán, vagy a Talion katakombái vaksötétjéből kitört, üvöltöző yetik hordája. A cél: megszerezni a tőrt, mellyel ha feláldozod magad, sárkánnyá változol. Erre hajt a maffiafőnök Bartoli,  válogatott nehézfiúi hada biztosítja a lelődöznivalót fantasztikus pályák hosszú során át.