NovembeR30 > boldog névnapot, Andreas Doppler!

Fontos ismerősöm, aki elolvasta miattam (alapjáraton nem tette volna), azt mondta, hogy minden sora humor. Valóban. Nekem való, a TOP 10-emben bőven benne van, hányszor olvashattam már, sokszor. Doppler mountainbike-balesetet szenved az Oslo környéki erdőkben, és a bozótban fetrengve alaposan odabaszott fejjel, arcát a tavaszi napsütésben fürdetve, megszállja a csend. Ki is költözik egy sátorba. A civilizációból nem érdekli túl sok dolog, sovány tej mondjuk alap; beindítja hát a cserekereskedelmet a lenti szupermarket vezetőjével, úgyis épp leölt késsel egy jávorszarvastehenet, melynek húsa kiváló fizetőeszköz. A jávorszarvasborjú nem tágít mellőle, elnevezi Bongónak és roppantmód élvezi, hogy olyasvalaki társaságában lehet, aki nem tud beszélni, így nem okoskodik, viszont remek társ és párna. Persze, hiába nem bírja az embereket, a kontaktus elkerülhetetlen, ott van például Düsseldorf, aki hat éve épít egy szobányi makettet, német tiszt édesapja Ardennek-offenzíva idején történő fejbelövése előtti percének témakörében (hozzám hasonlóan nem érti, mit kereshet a pizzán ananász?!). Roger, a betörő, akivel ellopatja kisfia, Gregus idegesítően vinnyogó mesedévédégyűjteményét, és aki odahaza mindenre rárecskázik. A lenyilazott erdőtulajdonoshaver  burzsuj, aki igyekszik megtérni, de még messze nem az igazi. És persze családiházastul saját felesége, aki hamarosan harmadik gyermeküknek ad életet (van még ugye a Tolkien-rajongó Nóra). Kell egy kis ösztön, főleg, ha még az apád halálát sem dolgoztad fel. Az erdő kiált utánad. Hidd el, kihagyhatatlan. Mert az okoskodás és ostobaság elleni háború katonái vagyunk, és az utolsó emberig küzdünk.