Határozottan kár érte: a mimikavirtuóz Keanu Reevest bátran ki kellett volna felejteni belőle, és az epizódszereplőnek is alig nevezhető csontváztetoválásos idiótát sem kellett volna hype-olni, meg hát a nagyközönségnek unalmas, a sznoboknak túl fantasy, de szerintem működik. Szép vizuális ötletek, jól felépített történet. A félvér Kait csecsemőkorában az erdőbe teszi ki megesett édesanyja meghalni, de a tenguk életben tartják, sőt megtanítják gyilkolni. Kai elszökik, Asano nagyúr talál rá, felneveli. A fiú kiváló nyomkereső, továbbá a szamurájok állandó szívatásának céltáblája, akik egyáltalán nem biztosak, nem démon-e. A szomszéd földesúr, Kira háziboszorkánya beégeti Asanót a sógun előtt, akinek szeppukut kell elkövetnie, szamurájait száműzik, s urukért tilos bosszút állniuk. Vezérüket, Óisint, Kira egy évre verembe zárja, hogy megtörje, de nem használ a kúra. Óisin, aki a valódi főszereplő, összeszedi a holland kikötőben ketrecharcoló Kait (és a többieket), hogy levadásszák Kirát. Mert ha bűn büntetlenül marad, kizökken a világ, viszont végül öngyilkossággal kell bezárniuk a bosszú körét. Plusz a sógunnal szembeni engedetlenségért is halál jár. Ez a bushidó úgy tűnik, már csak ilyen. A 47 rónin XVIII. századi története - a Csúsingura - kíváncsi lennék, Japánban milyen fogadtatásra talált ezzel az európaiaskodó verzióval, mindenesetre szerintem bőven fogyasztható, csak nem maradandó. Pedig nem sok hiányzott volna.