A filmsorozat és a könyvek hatalmas sikert arattak és ennek egyetlen oka van: a Trónok harca tényleg jó. Az első kötetből forgatott tíz egyórás epizódban megismerhetjük az uralkodói házakat és tucatnyi főszereplőt, de érezhető, hogy ez csupán nyitány, a papíron már az ötezredik oldalnál tartó történet épphogy csak elindult. A sok sablonnal leszámoló ál-középkori sztoriban szinte nincs is természetfölötti elem, épp csak annyi, hogy sejtsük: a későbbiekben elszabadul a pokol. A családok hatalmi harca a fő csapásirány, de már semmi kétség, a közeledő télben a Fal északi oldalán, az évezredek alatt a jég alatt szunnyadó Mások felébredtek, és a bűnözőkből, fattyúkból és egyéb szedett-vedett népségből álló Éjjeli Őrségnek igencsak fel kell kötnie a fekete gatyáját, ha pajzs akarnak lenni az emberek birodalma előtt. A továbbiakban is jócskán repkednek majd a fejek, abbiztos.