Ebben nem a zsenialitást, csak az öncélú bazári majmosságot és a nyomorultságot látom, ergó röhögni sem tudok rajta - nem vagyok sem huszonnégy éves, elkényeztetettségében a világból kiábrándult bölcsész, sem fűszívó kerékpáros futár. Mindenesetre dobott volna rajta egy ütős indok, miért rabolták el a Tour de France-osokat, ez így klisés és lapos. Hogy nyanyák a főhősök, még tetszene is, de nem így. Madame Souza mélynövésű, az egyik lába rövidebb a másiknál, de csupa szív, ám utóbbi túl kevés unokája boldogságban felneveléséhez, aki csak tompul és senyved a szoknyája mellett. Kipattan az isteni szikra: a bicikli, ami boldoggá teszi a katatón kis jószágot, míg egy szép napon, felcseperedve, a versenyről elrabolják öltönyös kockaemberek. Az öregasszony és torz kutyája utánaindul, sok hányattatás után három kivénhedt énekesnőnél köt ki, akik vasút menti nyomortanyájukon a mocsárból kikézigránátozott békákon tengetik vihogva életüket. Csávókám meg csak teker a pincében, mi mást tehetne...

Bruce Lee maga írta, rendezte, a küzdősportos jeleneteket koreografálta, és a főszerepet is eljátszotta. 1972-ben mutatták be, hatása a kínai harcművészet megismertetésével a széles tömegeknek olyan lehetett, mint amit Schwarzenegger a testépítéssel tett. A villámgyors, akár a csillárt helyből is lerúgó verekedő állítólag még lassított is mozdulatain (főként délkelet-ázsiai) nézői kedvéért. A sztori végtelenül egyszerű, és számomra váratlanul nem keménykedős, hanem kis hülyés stílusban felvázolt: Rómában egy kínai éttermet egy olasz maffiózó meg akar szerezni, és színes pantallós, furcsa testalkatú gengsztereivel zaklattatja. Hongkongból segítségül küldik Tang Lungot, aki félszeg és esetlen a nagyvárosban, de ha verekedésre kerül sor - márpedig kerül bőven -, legyőzhetetlen. Lőfegyveres ellenfelei kezébe fából faragott nyilakat dobál, hogy az esélyeket kiegyenlítse, párosával pörgeti a nuncsakut és kung-fuzni tanítja az étterem legénységét. Végül Amerikából hívnak karatemestert ellene, Chuck Norrist személyesen, aki vörhenyes szőrcsomókkal borított felsőtestét elővillantva készen áll, hogy halálig tartó küzdelmet folytassanak a Colosseum nyápic macskakölyköktől hemzsegő, gigászi romjai között.

A tragikusan fiatalon elhunyt kung-fu legenda, Bruce Lee számomra legkedvesebb mozija, melyet már csak a halála után mutattak be. A sok feketeöves ellenfél lerugdosását romantikus/kalandos környezetben élvezhetjük, teljesen átjön a korai hetvenes évek hangulata (miközben Itáliában Bud Spencer vitézkedni kezd a támadófegyverként alkalmazott serpenyőkkel). Lee-t a shaolin kolostor elküldi, hogy keresse meg kiugrott növendéküket, Hant, aki szégyent hozott rájuk, ráadásul egyik állatias szolgája, O'Hara miatt követett el Lee lánytestvére szeppukut egy üvegdarabbal. Lee tehát az ázsiai gettón át Han szigetére hajózik, hogy küzdősportokban jártas szerencselovagok oldalán fellépjen az álomkörnyezetben megrendezett viadalon, s a titkosszolgálat megbízásának eleget téve lebuktassa a bűnszövetkezetet. Kurtizánok hadától tükörlabirintusig minden megtalálható ebben az egzotikus mini-birodalomban, nem kifelejtve a múzeumot, ahol a főgonosz elvesztett fél kezét állították ki, karmos-pengés művégtagok szép gyűjteménye kíséretében, melyeket Han oly előszeretettel csatol ölési szándékkal a csonk végére, míg emberünk agyon nem rugdalja.

Jelentem, kedvenc filmjeim köre egy újabbal bővült. Nem annyira átütő, hogy rajongjak érte, de a sztori jó, az öreg Al Pacino hozza a fanyar humorát, és Alaszka lenyűgöz - mindez nem kevés. Bár simán elalszok fényes nappal, idegen helyen, átérzem, ha a fehér éjszakák - és a lelkiismeret miatt - valaki ébren van egy héten át, emiatt hallucinálni kezd, s a gondolkodása nem tiszta. Will Dormer nyomozó épp ilyen hatás alatt áll. A los angelesi gyilkossági csoporttól érkezik társával, Hap Eckharttal egy laposhal-horgászhelyeiről "híres" kisvárosba, Nightmute-ba, ahol agyonvertek egy 17 éves lányt. Nem mellesleg a belső ellenőrzés vizsgálatot folytat ellenük, és bár Dormer jó zsaru, Hap olyasmit tud róla, ami kártyavárként romba dönthetné eddigi életművét. A helyi erőket Ellie Burr nyomozónő képviseli, aki szemében Dormer hős, a szakdolgozatát is az ő egyik esetéből írta. Csapdát állítanak a gyilkosnak egy vízparti faháznál, aki menekülni kezd a ködben, és amikor felbukkan egy árny, Dormer rálő. Pisztolya csütörtököt mond, mire imponáló hidegvérrel előhúzza a tartalék fegyverét, és mellbelövi az illetőt, ám az nem az elkövető, hanem a saját társa... Ezek után névtelen telefonokat kap attól, aki a történtek szemtanúja volt, s a detektívregényíró profizmusával úgy intézi, hogy Dormer ne hallgattathassa el. Ölni könnyű és megváltoztat, s itt elmosódik a határ jó zsaru, rossz zsaru, jó gyilkos, rossz gyilkos között. Mindkét bűnrészessel egyet tudunk érezni, akik meg is oldanák a problémákat, de van egy harmadik okos karakter is a képletben: a végtelenül rokonszenves Ellie Burr, aki rájön, hogy Eckhart halálának helyszínét megváltoztatták, s bizonyítékot is talál a sziklák között: egy 9 mm-es töltényhüvelyt, amilyet az alaszkai rendőrök nem használnak.

Sovány kis kötet, egy szuszra végigolvasható, alcíme: Állattörténetek. Első felében Öregapó mesél kisfiúknak, igyekezvén helyretenni fejükben a madarakat mint olyat, melyik hasznos és melyik miért lenne káros; a pusztai sas kiveszőben, a közkedvelt gólya is, pedig azt szerencsének tekintik a falusiak, ha a kéményükre fészkel, még kocsikerékkel is könnyítik fészekrakását. A feketerigó bezzeg megszűnt vándormadárnak lenni. Doktor Hertelendi Róbert, a seregély, hangutánzó, például kotkodácsolással szívatja a baromfiudvart. A tövisszúró gébics, ahogy a kökénybokorra bogarakat húz karóba. Az uhu, a legnagyobb testű bagoly, melyet valamiért utálnak a ragadozó madarak, így ha egy uhut leraksz, már csak halomra kell lődöznöd a rátámadó dúvadakat. De Öregapó üres és humortalan ahhoz, hogy Matula bácsi legyen, és Lázár Ervin meseíró, nem természettudós. A kisebb korosztálynak elmegy mindez, amúgy felejtős. A kötet második felének narrátora egy apuka, akinek csemetéje valamilyen állatot vetett papírra, melyről azt állítja, hogy nem más, mint tüskés varabin. Erre apuka elméjét elborítják az emlékek, Rácpácegresről, dunántúli tanyájukról, s bénábbnál bénább sztorikat mesél lovakról, ebekről. De legalább megtudjuk, hogy a magyar pásztor folyókról nevezte el a kutyákat, példának okáért Bodrogról Bodrit, s tette mindezt azért, mert a veszett kutya víziszonyos, s ha folyóról neveződött el, csak nem veszik meg. ...Korántsem emiatt szeretjük Lázár Ervint.

A Rrrrettentő Töri sorozat eme remek darabja tanáralázáson és házilag elkészíthető játékokon túl érdekes információk tárpiramisa. Vegyük például az ominózus királyi sírkamrákat (a korabeli, lefejezést kockáztató sírrablóknak nem sokat kellett keresgélniük). Arányosan kicsinyített papírgúlák alatt állítólag megéleződik a zsilettpenge. Nem csoda, ha a megfelelően előkészített fáraók (mumifikált házikedvenceikkel együtt) olyan jól érezték magukat bennük. A múmiák egyébként papíralapanyagnak is kitűnőek voltak, sőt, az 1800-as években olyan sokat találtak belőlük, hogy fa- és szénhiányos években mozdonyokat fűtöttek velük. Vallási okokból a Nílus napnyugta felőli oldalára emelték a piramisokat, s e 960 km hosszú folyó az élet sok területével összefonódott. Áradása trágyázta a földeket (egészen az asszuáni gát 1971-es átadásáig). Az áradás négy hónapon át tartott minden évben, az árhullám levonulásáig a parasztok pont ráértek piramist építeni. Az áradáson túli, elsivatagosodott területek elzárták az országot a világ többi részétől, így háborúzni sem kellett, koncentrálhattak feladatukra. Az utolsó uralkodók görögök voltak, mint Kleopátra, a hieroglifa is görög szó: "heiros" (szent) + "gluphe" (vésés, faragás). Ezzel szemben a múmia szó arab eredetű, szurokfajtát jelent, mellyel a testeket tartósították, miután nátronnal kivonták belőlük a nedvességet. Az orron vagy szemüregen keresztül kihuzigált agyat nyugodtan oda lehetett adni a macskáknak - nem tartották fontosnak a túlvilági léthez :)

Nos hát, megnéztem életem első zombifilmjét, és pontosan azt adta, amit vártam tőle: semmit. Persze, több olyan alkotást befogadtam, amely zombikat tartalmazott (pl. Zombieland, Død snø, Hullajó, stb., stb.), de azok tudtak mást is, ott a zombi eszköz volt, nem a cél. Tudsz követni. Videójátékokban több ezret mészároltam le ezekből a halott, kannibál kópékból. És mégse. A Holtak hajnala remake-hez is csupán amiatt nyúltam, mert annyira tetszett a Watchmen, hogy a rendezőtől többet is akartam; kár volt, de egynek elment. Végtére ez talán még egy jobb fej alkotás a műfaj szűkös keretein belül. Ana nem figyeli a híreket, így mire feleszmél, a város egy vírus és sok-sok harapás révén már átváltozott, szöszi főhősnőnket egy éjjelen élőholt kislány keltegeti, megcsócsálva párját. Pár túlélővel egy plázába fészkeli be magát, s a tetőn a szomszéd fegyverboltossal remek játékokat eszelnek ki, pl. az alant nyüzsgő hordából kipécéznek egyet-egyet, amely valamely hírességre hajaz, felírják táblára a nevét, s Andy mesterlövész puskával szétdurrantja a delikvens fejét. Betegen hangzik, de szerintem ilyen flash-ek miatt érdemes effélét nézni, a sikoltozós, vérfröcsögtetős menekülés nem menő. Végül felspécizett buszokkal kitörnek, s a végefőcím kézikamerás bevágásaiból a happy end maradványa is szertefoszlik (ez már menőbb). Összességében tré az egész, ahogy sejtettem, annál is meglepőbb, a World War Z könyv mennyire szétfeszítette a műfaj már emlegetett, szűkös kereteit. Nem véletlenül nem tudták mozira adaptálni.

"Több mint 550 millió fegyver van forgalomban a világon. Azaz minden tizenkettedik emberre jut egy fegyver. És a többi tizenegy? Azt fel kell fegyverezni." Miután a film narrátora, a valós személyekből összeollózott Jurij Orlov bájosan belenézett a kamerába és közölte ezt, a főcím alatt egy 7,62-es lövedék pályafutását követhetjük figyelemmel, attól a perctől, amíg létrehozzák a gyártósoron, addig, amíg beleáll egy gyerekkatona homlokába. Jurij egy élőben végignézett maffialeszámolás és apja zsidó hittársai által szerzett Uzi sikeres eladása után vág bele az üzletbe, a törvény hézagait kihasználva megszeg minden lehetséges fegyverembargót. Például afrikai haduraknak ad el egy állandóan tökrészeg, elakadt fizetési csekkű szovjet vezérőrnagy révén szerzett, állami tulajdonú Kalasnyikovokat ("a hidegháború után az AK-47-es lett Oroszország legnagyobb exportcikke a vodka, a kaviár és az öngyilkos írók mellett"), páncélozott járműveket - Gorbacsov lemondásával megnyílt a fegyverbazár. Átveszi az uralmat a piac fölött, de ezalatt öccse, Vitalij (aki vele ellentétben észreveszi a hullákat), rászokik a kokainra, később a véres pénz révén szerzett plakátlány feleségét ("tapasztalataim szerint a legjobb kapcsolatok alapja a csalás és hazugság. Miután jobbára azzal is végződnek, logikusnak tűnik ezzel is kezdeni"), Ava Fontaine-t felkeresi egy nem-korrupt Interpol ügynök, miközben Orlov gyenge pontját keresi. "A film valódi eseményeken alapul. Miközben a magán fegyvernepperek tovább prosperálnak, a világ legnagyobb fegyverszállítói az Egyesült Államok, Anglia, Oroszország, Franciaország és Kína. Egyben ők az ENSZ Biztonsági Tanácsának öt állandó tagja is."

Bár folytatások tendenciáinak megfelelően a cselekmény zárt térből kirajzott (Jakarta utcáira), a nyers, szó szerint ütős koncepció elveszett, átadva helyét egy indokolatlan hosszúságú, részint beépülős, részint keresztapás történetnek. Még mindig sokkoló a gyorsaság és vadság, ahogy az indonézek kutyaeledelt csinálnak ellenfeleikből, de ezen már túl vagyunk a sokkal jobban sikerült első rész kapcsán. Rama, az elálló fülű,  kölyökképű, de brutális közelharcos rendőr, családja védelmében elfogadja, hogy bevonul a sittre (hónapokról volt szó, de két év lesz belőle), hogy a helyi hatalmasság fiának, Ecónak a bizalmába férkőzzön. Kiszabadulva láthatjuk, ahogy Eco nem hajlandó megelégedni a szereppel, amit apja, Bangun, neki szán, hatalmas területek birtokában mindenhatónak vélve magát a család elveszettnek hitt tiszteletét állítaná vissza erőszakkal, de baklövést követ el a rivális japán Gotókkal szemben, s apja a vérfürdőt elkerülendő inkább bocsánatot kér és érdekeltségeket adna át ellenségeiknek békecsomagként. Úgy gondolom, ez egy szép körmondat volt, ha nem érthető, szóljatok. A mozi végén van egy látványos autós üldözés, meg Rama egyszerre harcol két veszélyes tömeggyilkossal, a kalapácsos csajjal és a fém baseballütős emberrel, de amúgy felejtős.

...a felénél elveszítettem minden érdeklődésemet, nagy nevek ide vagy oda... a teasere jobb volt, mint maga a film... A Call Of Duty Modern Warfare lövöldözős játékokban látni ilyen képsorokat, de az legalább interaktív, és még mindig több benne a karakterábrázolás, meg a sztori, de tényleg. Érdekes, hogy a húsz évvel korábbi Bérgyilkosokban Stallone és Banderas kategóriákkal jobbak együtt. Itt utóbbi Disney-féle majdnem vicces sidekickké retardálódott. A vége felé, amikor ott vannak a romos toronyházban, amit lő a Baszdmegisztáni hadsereg, amivel csak tud, na az szintén kihozza a paintball-feelinget. A záró képsorokban a közös, összeborulós karaoke a bárban végleg kibaszta a biztosítékot. Ej-ej Sly, botrány vagy (amúgy bírlak, csak ne kelljen ezt még egyszer végignéznem).

Az utolsó szuperhősös filmnek kellett volna lennie (2009). Önreflexív, önirónikus; zseniális forgatókönyv, fantasztikus képi világ. Tipikusan vagy imádják, vagy utálják. Az esős nagyvárosi utcák személyiségzavaros, maszkos igazságosztóinak ideje sokszorosan lejárt, kár, hogy ezt csak az a szűk réteg veszi észre, akik értékelik ezt a két és fél órás, a témáját tökéletesen kibontó alkotást. 1985-öt írunk, javában tart a hidegháború az Államok és a Szovjetunió között, mindenki ujja remeg a totális atomháború indítógombján, mely esemény az éjfél lenne a szimbolikus Világórán, amitől a tudósok szerint már csak négy perc választja el az emberiséget. New Yorkban kemény kézitusa után kihajítanak az ablakon (jó magas ablak) egy 67 éves férfit, aki Komédiás néven szuperhős volt egykor, emiatt a megalkuvásképtelen Rorschach (akinek álarcán a pszichológiai teszt ábrái váltakoznak) nyomozni kezd. Bár börtönbe zárják, rádöbbenti a vagy 50 miatta ott időző elítéltet, hogy nem őt zárták közéjük, hanem őket zárták össze vele. Egy lázadás során nemhogy sikítódarálék nem lesz, de kiszabadul, s követi tovább a nyomokat, melyek a Marson és az Antarktiszon át a természeténél fogva kegyetlen emberi faj békéjéig vagy pusztulásáig vezetnek.

"Nem igazán kötődöm istenhez, nem tudom, mi alapján pontoz. De az tuti, hogy engem nem nagyon bír." Ebben az évadban megjelennek a béna párbeszédek még csak enyhén kínos üresjáratokkal, ezek az első háromban nem voltak jellemzőek. De továbbra is nagyon fasza! Ott hagytuk abba, hogy Sheila rágyújtja a vacsiúj, tengerparti házat a bepartidrogoztatott, beviagráztatott Tommyra, mert az mégsem lép ki a 62-es tűzoltó egységből, tehát a közös idilli jövőnek kvázi lőttek. Sőt, Sheila merevedési zavarokat kamuz be Tommynak (akinek nagyobbik lánya összebútorozik egy rockegyüttes frontemberével) és a biztosítónak, ezáltal tényleg kialakít némi pszichikai alapú impotenciát, ami nem jön jól az autószerelő, dögös tűzoltó maca nyomulásakor, aki a vállán vitte az írt az égő házból. A kisbaba úgy tűnik, a halott öccstől van, utálja az anyját, aki sokáig el sem nevezi, ezért Sheila megveszi Tommytól, Janet visszarabolja, stb. A családban annyi a piás, hogy nem is járnak el csoportterápiára, hanem otthon alapítanak saját csoportot. Az egységek túllicitálják egymást ajánlatokkal, ugyanis egy újonc, Sötét Sean, mindenkinek nagyon kell a kosárlabdacsapatába. Tommy otthagyja a két nőt, egy kóbor ír farkassal csövezik az őrsön, ahol ugyanekkor a 9/11-nél ottveszett Jimmy Keefe szelleme kezd kísérteni.

Végre ismét dúskálhatunk a kiontott bélben! Többszörnézős, jópofa horrorkomédia, az első rész fonalát veszi fel, amikor is Észak-Norvégia havas hegyei között fiatalok felzavartak egy osztag náci zombit, az eset egyetlen túlélője Martin Hykkerud, aki levágta a karját (a klasszikus Evil Dead 2-ből ismerős módon), s most arra tér magához a kórházban, hogy egy fagy által konzervált végtagot visszavartak rá, viszont ez nem a saját karja, hanem a zombi vezéré, Herzogé, mely hatalmas erővel és halottfeltámasztási képességgel ruházza fel. Ugyanakkor azzal vádolják, hogy ő nyírta ki barátait, emiatt megszökik, és bosszút akar állni.  Standartenführer Herzog és rohamsisakos bakái sem tétlenkednek, egy második világháborús múzeum kifosztása után elindulnak Talvik városa felé, ami nem nagy öröm a lakosság részére, hiszel tankkal hajtanak át a gyerekekkel teli homokozón, a WC-n újságot olvasó családapákat a falból kitépett mosdókagylóval ütik agyon, meg satöbbi. Annak idején ugyanis Hitler parancsa értelmében el kellett volna pusztítaniuk Talvikot, de talán még nem késő. A zöld tornaruhás, kicsit véres arcú Martin segítséget kér a három fős, geek kockákból álló, amerikai Zombie Squad-tól, akik a téma szakértőinek vallják magukat, s tanulmányozva a kialakult helyzetet azzal a megoldással állnak elő, hogy a közelben nyugvó szovjet katonákat fel kell támasztani, be kell vetni a nácik ellen. És a nekrofinálé... egyszerre megindító, érzéki és felejthetetlen!

Kiváló ötlet profi kivitelezése, minden mondata a helyén van; horror/pszichohorror soha ilyen közel nem állt a szépirodalmisághoz. A szereplők, motivációik, a környezet aprólékosan, de nem fárasztóan lefestve, közeli ismerősökként kerülnek az olvasó elé. Tökéletes könyv.

A ragyogás egy képesség, mely az átlagosnál intenzívebben van jelen az ötéves Dannyben, és mely gondolatolvasásra és jövőbelátásra teszi képessé. A kisfiú láthatatlan barátja, Tony,  olyan képeket vetít elé, hogy menekül egy szálló fekete-kék, dzsungelmintás szőnyegén, már mielőtt szüleivel a Sziklás-hegység egyik csúcsán álló régi szállodába, a Panoráma Hotelbe mennek téli gondnoknak,

(ez az embertelen hely)

(emberi szörnyetegeket szül),

s a rendkívül riasztó KELLÖGEM felirat is felvillan néha. Danny apja, Jack Torrance, háromévesen eltörte a kisgyerek karját, s bár Jack akkor felhagyott alkoholizmusával, diákverésért kirúgták az iskolából, ahol tanított, a nagyszülők pedig faszfejek, nem fordulhatnak támogatásért hozzájuk - a családnak nagyon nagy szüksége van erre a munkára. A Panoráma különleges, az 1910-es nyitás óta mégis csak veszteséget termel. Jack a pincében talált feljegyzések között kutatva megismeri a múltat: nem csupán elnökök laktak itt, de gengszter stílusú kivégzések és egyéb halálesetek színesítették az életet. Minden szállodának megvannak a kísértetei... hát ennek jóval több. Leesik a hó, elvágja őket a legközelebbi, negyven mérföldre levő településtől, Sidewinder-től. Danny tiltás ellenére bemegy a 217-es szobába, a lila, felpuffadt halott nő kiszáll a kádból és fojtogatni kezdi, s bár megmenekül tőle, katatóniába esik, édesanyja, Wendy pedig Jack-et okolja a fojtásnyomokért. Ki mást, amikor csak hárman vannak itt, elvágva a külvilágtól. A házaspár elkezd végzetesen elhidegülni egymástól, szétcsúszni, a Panoráma lakói - mint a sövényállatok, melyek csak akkor mozognak, ha nem nézel oda; a halott kisfiú a játszótéri cementkarikában, a kutyaember - pedig mozgolódni kezdenek, készülve egy nagyszabású múltidéző álarcosbálra. Mert a szálloda be akarja kebelezni Dannyt, a nagyszerű képességével... igaz, az apa a könnyebb célpont, s egy roque-ütő is kéznél van.

A cím jelentése: korszellem, amit egyébként a mindenkori hatalom irányít, hogy az embereket eltávolítsa a természettől és egymástól, félelemben tartsa az oszd meg és uralkodj jegyében. Kezdjük a kereszténységgel: a meleget és fényt adó Nap pogány kultuszaira vezetendő vissza. Jézus az egyiptomi Napisten, Hórusz klónja (hemzsegnek a hasonló tulajdonságokat és pályafutást mutató megváltók, mint az indiai Krishna, a görög Dionüszosz, vagy a perzsa Mithra). Az alap asztrológiai: a keleti csillag a Szíriusz, december 24-én együtt áll az Orion-öv három csillagával (háromkirályok), s ezek négyen a december 25-ei (téli napforduló) napfelkelte helyével vannak egy vonalban. A 12 tanítvány a zodiákus 12 jegye, a kereszt is a zodiákusból ered, stb., Jézus tehát csupán irodalmi/asztrológiai/teológiai hibrid, a rómaiak társadalmi irányítást könnyítő meséje, akiről a korabeli történészek a Földközi-tenger környékén sosem készítettek feljegyzést. Ennyit a társadalmak manipulálására kiválóan alkalmas, de előbbre nem vivő vallásról. ezek után áttérhetünk 9/11-re, ahol a szakértők szerint nem a becsapódó utasszállítók okozták a WTC ikertornyainak porrá omlását (az elhallgatott 7-es toronyról nem is beszélve), hanem alagsori, irányított robbanások (a Pentagonnál pedig nem is voltak repülőgéproncsok). A NORAD (Észak-Amerikai Légvédelmi Parancsnokság) a légiirányító eltérítést gyanító jelzése alapján vadászgépeket vet be, az elfogás 10 percen belül megtörténik - aznap viszont 80 perc telt el egyáltalán a felszállásig. Mindez nem barlanglakók műve, hanem a CIA-é, az Afganisztán elleni háború érdekében. Hasonló a Lusitania német ellenőrzés alatti vizekre küldése: provokáció, hogy megtorpedózzák, így a derék amerikaiak beugraszthatóvá váltak az I. világháborúba. Pearl Harbor japán lebombázása kivédhető lett volna (II. világháború); végül a Tonkin-öböl incidens, mely Vietnam kirobbantó oka, nem is létezett. Mindez a minden egyes kibocsátott bankjegyet adóssággal terhelő nemzetközi bankárok (pl. a Rockefellerek) műve, akiknek a háború kirobbantása és fenntartása a legnagyobb üzlet, ők irányítják a politikusokat, s totális világuralomra törnek..... Ha nem láttad még, nézd meg, odaadom; ha már láttad, érdemes időről-időre leporolni. De vigyázz, ez is csak egy cső, amin keresztül ellenőrizhetetlen információkat tolnak beléd, ne vedd át kritika nélkül.