Egyszerre felemelő és obszcén - a Quake 4 című FPS profi, izgalmas, látványos, változatos és még sorolhatnám. Az eszközök, járművek, épületek formatervezésétől a filmbetéteken, szereplőkön, ellenfeleken át az utolsó molekulányi fényig, árnyékig, ködig minden a helyén van, 10/10-es atmoszférát teremtve. A sztori egy tengerészgyalogossal kezdődik, a csillagok előterében, ám az idill másodpercekig tart csupán, ugyanis emberünk elfordul és ellebeg, így láthatjuk, hogy ő már csak egy átlőtt fejű, űrben sodródó torzó... ugyanis a stroggok bolygója elleni invázió már javában tart. Sivár, kopár planéta ez, nem csoda, ha a stroggok mindent elképzelhető erőforrást felhasználnak, beleértve ellenfeleik élő vagy halott testét. Matthew Kane a Rhino Squad újoncaként a repülőhangárok és légelhárító ütegek elpusztításában segédkezik, hogy az USS Hannibal parancsnoki hajó landolhasson, majd a Tetranode kommunikációs csomópontot próbálja elektromágneses impulzusbombával kiiktatni, de a küldetés félrecsúszik és Kane fogságba kerül. Sokkoló műtéten esik át, szép magyar szóval sztroggifikálják: körfűrésszel lecsapják a lábait, hogy biomechanikus végtagokkal pótolják, narancsszín páncélt hegesztenek rá, végül neurochipet tolnak az agyába, ám mielőtt az végképp átvenné tudata fölött a hatalmat, osztaga rátalál és Voss hadnagy parancsára nem nyírják ki, így  a taktikai strogg - fiziológiájú kiborg lehet a haditengerészet ütőkártyája az Utolsó Esély hadműveletben a központi agy, a Nexus elleni támadásban.