Dustin Hoffman 76 évesen rendezésre adta a fejét, amin nincs semmi meglepő, ezt a színdarabot le kellett forgatni, s valakinek az ő korosztályából kellett leforgatnia! Briliáns munkát végzett, a hangulat, kedves elegancia és humor már az első percekben megfogott és nem eresztett. Egy őspark közepén kastély áll, a Beecham House, mely öregek otthona, kizárólag operaénekeseknek és zenészeknek, így bármely napszakban, bármely szobából dallamok szűrődnek ki belőle. Az idős tehetségek méltóságteljes, bensőséges környezetben épülhetnek le, régi bakelitjeiket hallgatva/hangszerükön játszva. Ám Reginald Pagetnek ez a kellemes elmúlás úgy látszik, nem adatik meg, mert új lakó érkezik: Jean Horton, a híres díva, akivel a férfi egy régi sérelem miatt nem kíván egy fedél alatt haldokolni. A nő viszont attól zárkózik el, hogy Giuseppe Verdi születésnapján énekeljen a Rigoletto kvartettjében, pedig ezzel az előadással sikerülne előteremteni az otthon jövő évi működéséhez szükséges pénzt. Mindeközben az öregek az ifjúságot oktatják komolyzenére, bár nem nagyon értik például a rap-et - ahogy korábban a Beatlest sem - és egy letűnő világot őrizgetnek az őszi fák alatt.