Ugye, jól emlékszem, hogy nem is volt főcím? Az hatalmas plusz pont. Na, mi legyen a nézőkkel, akik csuda, ha nem hánynak már be a kétezertízesévekeleji szuperhősfilmdömpingtől? Részemről mondjuk köpök az összes pállott szájú, bugyiját kívül hordó bazári majomra, de Farkas karaktere engem sem hagy hidegen (persze, Robert Downey jr. is megugorja a lécet). Főleg, hölgyeim, hogy a világ egyik legjobb pasija, a hatalmas izomtömeget durván leszálkásított Hugh Jackman kelti életre a vásznon. Mint 100% heterót, azért mással is meg kellett fogni - ez lett a két fő helyszín, Alaszka és Japán. Előbbi hangulata a havas hegyekkel és utcákkal, yukonmenti redneckekkel és grizzlyvel kellemesen hard, a Japános kicsit-más-világ meg nagyon más, kész felüdülés, bírtam volna még. Ahogy az evőpálcikát állva hagyni balszerencsés, mert temetői füstölőre emlékeztet. Szóval, Farkas közvetlen közelről örülhet a Nagaszakira dobott atombombának, közben lement a kútba egy ősi családból származó mini-rizsevőt, aki pár évtized alatt Ázsia legnagyobb elektronikai cégét építi fel, csak Logan öngyógyító képességére volna szüksége, hogy ne haljon már meg. Farkas örül a találkozásnak, semmi több, de mégis mélyen beleásódik a családi vonatkozásokba, ugyanis Yashida unokáját, Marikót, aki a kizárólagos örökös, a yakuza kicsit folyton megpróbálja elrabolni, apukát meg mintha frusztrálnák a recesszív gének... Persze, hiába a sok magas szintű harcművész, nindzsák, miegymások, ha Logan-ünk minden sérülésből visszaregenerálódik, meg kellene fosztani ettől a képességétől. Ha a VÉÉÉGSŐŐŐ LESZÁMOLÁÁÁSon kicsit dolgoztak volna még úgy forgatókönyvileg, meg mínusz húsz perc, jobban bírtam volna, de összességében jó szájízt hagyott maga után.