Negyed évszázada, a magyar fantasy hőskorában jelent meg ez a vékony kötet (75.-), egy nagyreményű sorozat első és egyben utolsó tagjaként. Akkoriban kedvenceim Robert Ervin Howard nyers, erőteljes, különös hangulatú, acélcsörgéstől hangos novellái voltak, melyekben zord kalandorok állig vágták szét ellenségük koponyáját, miután egyikőjük sem kér vagy ad kegyelmet. Szóban forgó négy történetben a főhős egy írhoni kalóz, a gael Cormac Mac Art, más néven Cliuin, a Farkas, aki a vörösszakállú Wulfhere Hausakliufr, a Koponyahasító dán vikingjeivel hajózik a Róma eleste utáni, ködös északon, ahol norvég kollégáikkal csatáznak, s küzdelmükbe néha a kőkorszakból ittragadt piktek is beleszólnak. Cormac gyakran cseréli le lófarkas sisakját és láncingét álruhára, és bár rendre mindenhol felismerik,  mindez nem szegi kedvét az ellenség szkallijaiba (csarnokaiba) való beszivárgástól. Megtesz minden tőle telhetőt, hogy álruhás trónörökösöket, elrabolt brit hercegnőket vagy szerencsétlen sorsú szerelmeseket mentsen meg, s ezalatt korábbi kalandjainak kárvallottjai ne vágják bele a vérsast a hátába...