Erdőmélyi, elhagyott kunyhó, ahol minden adott, hogy jól érezd magad: van itt balta, vadászpuska, láncfűrész, koponyás markolatú áldozótőr, és egy szalagos magnó, melyre egy néhai professzor varázsigéket mondott fel a Necronomicon Ex-Mortisból, a Halottak Könyvéből, mellyel életre hívta a környékbéli démonokat.
Vagy imádják, vagy utálják. Kultikus trash 1987-ből, mely annyival tud többet az első résznél, hogy a jobb trükkök kedvéért tízszer annyiból forgatták, és ami a legfontosabb: önmaga paródiájává fordul át. Bár csak 1 óra 20 perc hosszúságú, pergőtüzet kapunk morbid poénokból és klasszikussá váló horrorklisékből. Ash-t ugye úgy láttuk utoljára, hogy nekiront egy láthatatlan erő. Nos, ez a jelek szerint mégsem végzett vele, csak áttolta az erdőn és elkezdte démonná változtatni, de a kelő nap, mely a ködöket felszívta, megmentette az életét. Ash kábultan fekszik egy tócsában, majd szomorúan tapasztalja, hogy nincs meg a híd, így jobb híján visszatér a faházba még egy éjszakára. A zongora már magától klimpírozik, és barátnője, Linda még mindig táncol, de már ki kell a sírból kelnie ehhez, és a fejével gurigázik hozzá... Ash újra vérbő óráknak néz elébe, ráadásul a falon függő, kitömött szarvasfej is kiröhögi...