Játékmechanikailag semmi újat nem láttam tőle, minden ötlet visszaköszönt valahonnét, ráadásul a játékmenet sem volt változatos; a Bioshock mégis nagyon szerethető, ugyanis atmoszférája van... szó szerint... az Atlanti-óceán mélyén lévő városban, Rapture-ban játszódik, 1960-ban. Zöldes-türkizes árnyalatok, beszivárgó víz, hatalmas ablakokon kilátás az óceán mélyére, art deco enteriőr, élénk neonfények, korabeli zene, retró plakátok, mindezek láttán/hallatán Némó kapitány vagy bármelyik steampunk elégedetten nyalná meg a szája szélét. Repülőgépszerencsétlenség következtében jutunk a vízbe, s egy világítótoronyhoz úszunk ki, melynek belsejében a "nincsenek istenek vagy királyok, csak az ember" feliratú, vörös transzparens fogad, no és egy mélytengeri merülésre alkalmas eszköz, mely beúsztat Rapture-ba. Andrew Ryan iparmágnás álmodta meg és hozta tető alá mindezt a '40-es években, a politika elől utópisztikus társadalomba menekítve az embereket, ám a várost most hullák lepik és rikácsoló mutánsok tanyája. Girhes, a mennyezeten is mászni képes Slicerek fenyegetik életünket, továbbá találkozunk a holttestekből fecskendővel plazmidot kinyerő, világító szemű kislányokkal (Little Sister), akiket nehézfegyverzetű nehézbúvárok (Big Daddy) védelmeznek, persze cseppet sem jószívűségből... a város Ryan és a maffiózó Frank Fontaine csatatere, a cél a varázslatszerű képességekkel (tűz-/jégcsóva, telekinézis stb.) felruházó plazmid birtoklása.