Dr. Watson rendíthetetlenül írja blogját, ami nagy szerencse nekünk nézőknek, mert három újabb eseten szórakozhatunk jól.  "Az érzelem kémiai defektus, ami csak a vesztesekre jellemző", állapítja meg a lájtosan aspergeres Sherlock, akit általában utálnak az emberek, mert ránézésre megállapít dolgokat, melyeket mások inkább takargatnának. Színre lép a Nő, Irene Adler, akiről Sherlock - nem tud megállapítani ránézésre semmit! Telefonja tele van kompromittáló képekkel, de hiányzik hozzá a négyjegyű kód, ami amikor a végén kiderül, katarzist éltem át, komolyan mondom (Conan Doyle: Botrány Csehországban c. novellája alapján). A sátán kutyáját - az egyetlen eredeti Holmes-regényt - viszont nem sikerült valami hajdejól feldolgozni. Egy aknamezővel védett kormányzati labor köré építették a cselekményt, ahol előkerül egy kislány elveszett nyuszija, és fluoreszkál... Végül újra felbukkan Moriarty (Az utolsó eset), aki elhatározta, hogy kiégeti Sherlock szívét, és nagy erőkkel a detektív lejáratására törekszik, miközben négy nemzetközi bérgyilkost költöztet a Baker Street 221B köré. Itt visszaüt Sherlock arroganciája, de legalább Mollynak, a kórboncnoklányak, akit eddig ultradurván szívatott, beérik a veteménye. A türelem rózsát terem, ha kivárják, hogy egy másik zsenit, Dr. Hannibal Lectert idézzem.