A középiskolás Dave a bátor maszturbátor mintapéldánya. Igazságérzete, hát az  van, a szuperhős-képregényeket jól ismeri, búvárruhát tud rendelni a netről, de a tetőkön már nem mer átugrani és verekedésben is csak tükör előtt jó. Kivételes képességgel nem rendelkezik, azt az egyet leszámítva, hogy láthatatlan a lányok számára. Aztán mégiscsak szert tesz egyre: az idegvégződései tönkremennek, mikor igazságosztó bevetésén megkéselik és elüti egy autó. Így a továbbiakban nem érez fájdalmat, s egy bunyónál ez nagyon jól jön neki... a szemtanúk telefonnal felveszik az esetet és fellövik a világhálóra, így hatalmas népszerűségre tesz szert. Ám továbbra is béna marad, hamar elvérezne, ha a tizenegy éves akrobatikus harcművész Mindy és bosszúnak élő ex-rendőr apja nem karolnák fel.

Látott már valaki szuperhősfilmet, amelyik komolyan vette önmagát, és jól sikerült? Kell némi csavar és önkritika, mint a Watchmenben, a Hellboyban, vagy itt. A felnőtt tartalom gyerekekre alapozása jó lehet, akár az Isten városában vagy a Leon, a profiban, s utóbbit nem véletlenül emlegetem. Frank D'Amico kokainbáró talán rosszul tette, amikor kicsinálta Mindy (nem más, mint maga a lila parókás Kis Dög, akinek gyermekkora játék helyett olyan dolgok megtapasztalásából áll, hogy milyen, ha lelövik golyóálló mellényben) édesanyját - az utcáról elkezdenek kihalni a dílerek, és persze a rengeteg testőr is hiába hord lőfegyvert.