Id. Dumas heroikus románca a világirodalom egyik csúcsteljesítménye - szerintem. Amikor általános iskolás koromban olvastam, a párbajok, La Rochelle ostroma és az egyéb kalandos részletei fogtak meg. Felnőtt fejjel lenyűgöz a virtuóz nyelvhasználat, az alaposan átgondolt sztori, a karakterek kidolgozottsága.  A szereplők nem véletlenül teszik, amit tesznek, a szerző apróra megadja motivációikat. Milady persze jócskán kiérdemli, hogy lecsapassák a fejét, de ahogy D'Artagnan a történet közepén becsapja, kihasználja és megalázza, őszintén szólva nem is csoda, hogy bérgyilkosokat küld rá (nem csak azért, mert ő a főgonosz, tehát ilyeneket kell tegyen). Ez a regény emberi vonások sokaságát villantja fel hihetetlen mennyiségben, és hála főhőseinknek, a pozitív van többségben. Kötelező olvasmány. Valószínűleg idén nekikezdek a Húsz év múlva újraolvasásának is.