Verhulst megöregedett. Unalmas lett. Önismétléses. A Homo sapiens gyári hibás jellegét már megírta mikro- és makrokörnyezetben, családi kört és emberi civilizációt tekintve, Semmivégre és Elcseszett napok egy elcseszett bolygón. A Krisztus Bevonulása Brüsszelbe Az érsek látogatását juttatja eszembe, az is milyen pitiáner volt, pedig a Sinistra-körzet milyen jó. Persze, Godot-ra is lehet várni. Verhulst éles és humoros stílusa mostanra depresszívvé és nyafogóssá vált. Szóval, beüt Jézus július 21-ei jövetelének híre. "A kishitűek és húzzapicsábisták gyerekes izgalommal ugrándoztak", "a reverendák össze lettek hugyozva a félelemtől". Ez mondjuk jópofa, a klérus nehezen tudna elszámolni az elmúlt két évezreddel. Mialatt a 40 fokos hőségben a három hivatalos nyelvvel bíró város csordultig telik zarándokokkal, a kortrijki kolostorban apácák csoportosan kötik fel magukat a gerendákra. Az tetszett még, hogy ha bemész valakinek a lakására, már nem tudsz a könyvek és hanglemezek között böngészni, lassan minden a számítógépen tárolódik - a polcok nyújtotta "szociális és intellektuális tájékozódási pont" a múlté. Továbbá ahogy a lírai én széthordatja marokkói, kongói, üzbég, afgán menekültekkel a halott anyja (aki a holmijai új tulajdonosaitól életében csak félt volna) ingóságait. A kötet többi részét javarészt el is felejtettem, pedig a megjelenés másnapján (azaz tegnap) végig is olvastam. Sebaj, rövid volt ez is.