Amikor megjelenik az udvarban két páncélos lovag, hogy megvívjanak életre-halálra Árnika királykisasszony kezéért, Östör király elmagyarázza nekik, hogy micsoda badarság ez, Árnika hadd menjen már ahhoz, akibe szerelmes, milyen kínos lenne például ha a vesztesbe szeretne bele. A lovagok gőgösen közlik, hogy ez nem királyi gondolkodás, Östör pedig leüvölti őket, hogy ez emberi gondolkodás, és fejezzék le mindkettőt. Azok jócskán megszeppenek, de az udvarbéliek megnyugtatják őket, hogy nem fejezik le őket, csak hordják gyorsan el az irhájukat. A király lecsillapodva visszajön, hogy ugye nem csapták le a két balfácán fejét... Közben a világ legszabadabb embere, szegény Dzsoni a Százarcú Boszorka területén lófrál, aki pedig szolgát keres, de Dzsonit nem sikerül kincsekkel elkápráztatnia. Üldözni kezdi, és egyenesen a gombát szedő Árnikához hajtja, aki elviszi a törött lábú fiút a kastélyba, egymásba szeretnek, és... a gonosz Százarcú Boszorka varázslata folytán egyikük kacsa-alakba kényszerül, míg a másik ember-formában marad (ezt szabadon tudják váltogatni, meg sem fordul a fejükben, hogy kacsaként hagyják a másikat). Elindulnak a Hétfejű Tündérhez, segítene rajtuk, hogyan lehetnének egyformák...  vándorlás közben alakváltó és mindent-jóra-fordító képességeiknek sok hasznát veszik - utóbbira a valóságban is törekedni kell, bár az eredmény ideát korántsem garantált. De akkor is nagyon-nagyon akarni kell, hogy jóra forduljon minden.