Egy fiú jön fel havonta, ellátmányostul a lifttel, és a gigantikus falakkal határolt tisztáson élő társai némi feszkó után befogadják. Az épp aktuális alany visszaemlékezik rá, miután beveri a fejét, hogy Thomasnak hívják, és futár akar lenni, olyasvalaki, aki a reggelente megnyíló kapu mögötti, mozgó falú labirintust kutatja, ahol éjjelente siratók mászkálnak, kiborgpók-szerű szörnyek... Miközben vártam, legyen már vége, úgy éreztem, megértettem a young adult kategóriát. A YA egy színes-szagos termék, mely úgy születik, hogy nincs egy vállalható, eredeti ötlet, csak másolatokból összeollózott, mű-konfliktusokkal drámaisított sztori, ahol a szereplőket tizenévesekre cserélik a befogadhatóság kedvéért. Az útvesztő szerzője nyilván végignézte a Lostot, és rájött, hogy a nézőt blöffhalmazzal átbaszni ér. Az iskolában nyilván tanították A legyek uráról is. Még adott magának pár folytatásnyi haladékot, hogy kifuttassa valamire a történetet, de ha ez mégsem sikerült, sem vágta fel az ereit, bár alkotóilag megtehetné, a bankszámlája nem engedi.