Az utolsó gyarmat

 2013.11.10. 17:04

john-scalzi-az-utolso-gyarmat.jpgJohn Perry leszerelését követően módosítatlan, átlagos testben a Huckleberryn békebíróként éli életét, kecskés redneckek pörlekedéseit tűrve képviseli a törvényt. Jobb lenne feleségére, Jane Saganra bíznia az ügymenetet, aki végérvényesen megszabadítaná őt és a bolygót az efféle nyűgös figuráktól... Velük él nevelt lányuk, Zoë, akinek biológiai apja tudattal ajándékozta meg az obin fajt, emiatt e lények istenként tekintenek rá, két testőrt, Apacukát és Fundalukát adva mellé, akik a problémákat, például első szerelem, emberöléssel oldanának meg. Perry eleget tesz a felkérésnek, hogy egy ismeretlen bolygón egy kétezerötszáz fős magkolónia vezetője legyen. Egy évig rejtőzködnek, a lelepleződés veszélye miatt a modern technológiát nem használva, aztán a Konklávé, 412 faj szövetsége, fel akarja perzselni falujukat a Roanoke-on, mert szövetségükön kívüliek szerintük nem gyarmatosíthatnak az űrben... Mit is mondhatnék. Perry és Sagan szerethető, de a szerző szerintem jelentősen túlhájpolt, nulla stratégia, kevés az ötlet, sok a locsogás-fecsegés, ide devalválódott a sci-fi - Ed Wood örömmel forgatna filmet ebből az anyagból, az idegenek korábbi produkciók jelmezeibe bújt színészek lennének itt is ("magának kell megmentenie az emberiséget, Perry"). Tudom, sokan szeretik ezt a szériát, nem szívesen bántom meg őket, de ez akkor is 2/10. A Pál utcai fiúkban zúzósabbak és reálisabbak a csatajelenetek. Az embert a többi faj logikusan kitörölte volna a kozmoszból.

A bejegyzés trackback címe:

https://holdkorong.blog.hu/api/trackback/id/tr795604234

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása