Mr. Hős ül a padon valami koszlott külvárosban. Szuperközeliben látjuk markáns arcát, energikus, kiégett tekintetét... aztán elkezd rágni egy sárgarépát. Ekkor már sejthetjük, hogy vígjátékról lesz szó. Eltotyog előtte egy vajúdó nő, akit egy fegyveres követ. Smith megvédi a nőt, egyszersmind levezeti a szülést, kilőtt töltényhüvelyei a kismama pocakjára potyognak... Ellövi a köldökzsinórt, az anyuka nem ettől, de off lesz, Smith ott marad, nyakán egy újszülöttel, akit valamiért nagyon holtan akarnak látni. Egy prostituálthoz viszi, aki vonakodik segíteni, aztán utolérik őket a gyilkosok és nagy menekülés kellős közepén találják magukat... Kinek állhat útjában a csecsemő? A szálak a szenátushoz és egy fegyvergyárhoz vezetnek... Nem jöhetett volna, ha nincs egy színész és egy rendező, akiknek James Bondot kellett volna forgatniuk. Ez nem a műfaj Csupasz pisztoly-szerű idiotisztikusan gagyi paródiája, hanem egy groteszk, szándékosan túljátszott akcióhömpöly, amit még biztosan többször újranézek. Mert ki látott már olyat, hogy Mr. Hős, üldözője elől rejtőzködve beleejtse stukkerét a nyilvános klotyóba, s mielőtt beérik, szétszedi a pisztolyt, papír kéztörlővel lecsutakolja, összerakja, de az ajtót nem tudja átlőni vele mert csütörtököt mond, s hirig közben a kézszárító üdvös hatására kezd csak el működni. S nem hallottam még főellenségtől olyat, hogy "a düh triptofán-hidroxiláz nevű enzimet szabadít fel, ami átmeneti IQ-csökkenést okoz" :D