"Kedves Mikulás! Kérlek, idén tartsd szem előtt, hogy engem is megillet az ártatlanság vélelme, amíg bűnösségem be nem bizonyosodik. Ezen kívül szeretnélek arra biztatni, hogy a minden kétséget kizáró bizonyíték fogalmát a lehető legszigorúbban értelmezd." Szuper karácsonyi program Kázmér és Huba-gyűjteményt olvasni a színesen világító fa mellett. Ez a 11. rész, a legutolsó. "Ha a jó örökké tartana, honnan tudnánk, milyen értékes?", veti fel a tigris, és igaza lehet. Az első kötetet 2007-ben kaptam, a Szépvölgyi út magasságában, a Dunaparton (akkorra már volt másfél spirálfüzetnyi, Metró-újságból kiollózott epizódom), s most, 2013 decemberében bezárult a kör. Nagy meglepetések persze nem várhatóak. Kázmér tyranno-, allo- stb. -szaurusznak képzeli magát, idegesíti Rozit, álmodozik a tanórákon (házi feladatát, mely során 50 különböző falevelet kell gyűjtenie, az ufókra bízza, cserébe odaadja nekik a Földet), s faterja hiába igyekszik a biciklizés örömére okítani. Képzeletbeli (?) tigrise továbbra is ellentpontozza lusta, önző gondolatait, már csak az ember-nagymacska szembenállás jegyében is. Barátok, örökre. És a mi barátaink is, szintén örökre. Ja, és végül Kázmér épít egy normális hóembert!