Phenjan cáfolja, de e kötet tanúsága szerint magasfeszültségű szögesdróttal körbevett kényszermunkatáborok napjainkban is léteznek; Google Earth segítségével mi is kereshetünk ilyet a Szovjetunió felbomlása óta éhínséggel és energiahiánnyal küzdő Észak-Korea hegyvidékén. Szin Ingun a 14-es lágerben született: nagybátyja a koreai háború után délre menekült, emiatt zárták be a családot, a politikai elítéltek génjeinek három generáción át kigyomlálása keretében. Túlélési stratégiája az engedelmesség és spicliskedés volt. Hatéves osztálytársát pár szem kukorica rejtegetése miatt agyonverték, s a szabályzat egyéb pontjaitól való eltérés főbelövéssel járt. Őreikre tanárokként kellett tekinteniük. Szin jelentette anyja és bátyja szökési kísérletét, akik kivégzését nyolc hónapnyi földalatti börtön és kínzás után végignézhette. Rabtársától szerzett tudomást a kinti világról, s amikor szökés közben annak holtteste lenyomta az elektromos kerítést, Szin megszökött (apját emiatt valószínűleg kivégezték), eljutott Kínába, ahonnét Dél-Koreába került, itt a disszidensekre jellemző klasszikus poszttraumatikus stressz szindrómájából elkezdték kikezelni, modern életre szoktatni, az érzelmek megtanítását beleértve. Szin ma emberi jogi aktivista, a Kim-dinasztia maffiaállamának viselt dolgainak általa ismert szűk szeletéről tájékoztatja a közvéleményt.