Ami napjaink Amerikájában a SEAL mesterlövész, az lehetett a hetvenes évek végén a kamionsofőr: a cowboyhagyományok ápolója, népi hős, aki elég erős és bátor ahhoz, hogy a korrupt és egyébként is ellenszenves rendőröket kocsmai bunyóban lezúzza, a ráakaszkodó médiából bohócot csináljon és a törleszkedő politikusokat elküldje az anyjába. Szerethető mozi, bár az agysejteket kicsit sem dolgoztatja meg, de átélhető, ahogy klassz zenére a fekete Mack-et vezető Gumikacsa ("apám mindig azt mondta, olyan légy mint a kacsa: a felszínen mozdulatlan, de lent veszettül pedálozz") és a többi tökös kamionos (mint Csókmasina, azaz Kocaól, akinek átható szagú szállítmánya nem áll összhangban a saját magáról dédelgetett képpel) URH-n tartva a kapcsolatot kiáll egymásért... át Arizonán, Új-Mexikón és Texason, az utánuk kajtató résfogú seriff elől menekülve. És nem, a hosszúra duzzadt konvoj célja nem a 90 km/h-s sebességhatár eltörlése, vagy egyéb eszmék, csupán csak mozgásban maradni.