Egy tartozás (?) miatt Booker DeWittet (ex-katona, részt vett a Wounded Knee-i indiánmészárlásban, majd ezt megbánva megkeresztelkedett - az egyik dimenzióban) elküldik a kvantummechanika révén a felhők között lebegő, fantasztikus városba, Columbiába, amely maga a megtestesült amerikai csoda, erős napfénnyel, virágokkal, galambokkal, kolosszális/giccses szobrokkal/épületekkel. Színpompás karneválba csöppenünk, ahol a tombola nyerteseként megdobhatunk labdával egy kikötözött párt, vagy a kikiáltót... és ekkor a rendőrök kézfejünkön észreveszik a belevágott AD monogramot, melyből beazonosítanak, hogy mi vagyunk a Hamis Pásztor, és meg akarnak ismertetni egy sky-hook (alkarra húzható, forgó hármas kampók, mellyel a lebegő szigetek közötti, gondolák használta sínen tudunk csúszni... tudsz követni...) rosszabbik végével. De az egyik intézkedő közeg fejeli le rövid dulakodás után az eszközt, ketté is nyílik az arca. Az álomból így lesz rémálom, sikolyok és üldözés. Egy angyal alakú toronyban találjuk meg a lányt, akiért küldtek: ő Elizabeth, tér és idő ura, kapukat tud nyitni a dimenziók között. A menekülés folytatódik, immár háború rombolja a fenséges várost, melyet a kaporszakállú, alapító Próféta hívei vívnak a faji alapú elnyomás ellen fellázadt Vox Populi erői ellen. Rengeteg kilőtt töltény és elvarázsolt vigor (harci képességek, pl. gyilkos varjak idézése, ellenfél lebegtetése, stb.) után fény derül rá, hogy ki kicsoda és mi a szerepe a történetben... ez letaglóz, és mondanom sem kell, hogy nincs happy end... talán egy másik dimenzióban... A Bioshock Infinite tökéletes, magával ragad, hipnotizál és megbénít.