Most gondolom össze kellene vetnem a svéd és amerikai verziót. Mindkettő rendben van. A svédből már láttam a trilógiát, szóval több szállal kötődök hozzá. David Finchert a Harcosok klubja, Daniel Craiget a Casino Royale óta kedvelem, ezúttal mindkettőjükben csalódtam kissé. (A zenét szerző Trent Reznort meg a The Downward Spiral album óta, most az egyik mellékszereplőn felvillan egy Nine Inch Nails-es fölső :)) Az amcsi változatban igazán egy dolog zavart: a takarítónőt ültették a vágópult elé, aki ötletszerű hektikussággal váltogatta a kamerákat. Noomi Rapace klasszisokkal meggyőzőbb, mint Rooney Mara. Szerintem.

A belga Hergé képregénysorozatából Spielberg elkészítette első moziját, és ha túléljük a borzalmas főcímet (A rémségek cirkuszáéra emlékeztet, csak az jó lett), igen kiválóan fogunk szórakozni. Tintin, az újságíró és foxija, Milou, nekivágnak, hogy felkutassák az alkoholista Haddock kapitány legendás ősének kincsét. Az alkotásról többen az Indiana Jones-okra asszociálnak, teljes joggal. A rajzfilm nem létező kameramozgásokra ad lehetőséget, a látványos marokkói sólyomüldözéses jelenetben vágás sincs. Várom a folytatást, az elsüllyedt hajóval és négy mázsa arannyal.

1982-ben az Antarktiszon egy norvég kutatócsoport talál a jég alatt egy űrhajót egy kockává fagyott lénnyel, mely túlélte a hibernációt és sejtjei még a feltámadását követő égetés után is aktívak, lemásolják emberi áldozata sejtjeit. Így hamarosan bárki lehet nem-ember, de a rejtőzködés ideje gyorsan lejár, obszcén torzók lepik el a folyosókat, hogy a lángszóró-fetisisztáknak is legyen egy jó éjszakájuk. E film prequel-volta leginkább a vége főcímben merül ki, amikor elkezdődik a helikopteres kutyavadászat, mellyel Carpenter klasszikusa nyit. A cím meg nem változtatása jelzi, hogy lényeges újítás nem történik, mégiscsak egy remake-kel állunk szemben, amely azonban kiválóan sikerült.

Megkapta a legjobb filmnek és -rendezőnek járó Oscart, ami nem tudom, jelent-e valamit, mindenesetre szeretjük Scorsese-t. A főszereplők írek, bár nem egy oldalon állnak. Costello, a kivénhedten is aktív gengszterfőnök hosszútávú befektetése Sullivan, akit gyermekkorában felkarol, s felcseperedve a besúgója lesz a bostoni rendőrségen. Costigan, mint rendőr, ugyanakkor Costello emberei közé épül be. Mindkét szervezet rájön, hogy patkány van közöttük, akiket nem ártana sürgősen kifüstölni ( és akik mellesleg egyazon pszichológusnőt dugják).

Rejtő Jenő különleges helyet foglal el a magyar irodalomtörténetben. Az ő lektűrjei ugrották meg azt a szintet, ami nem szépirodalom, mégis fönnmaradt, sőt sikere töretlen kiadásokon át. Szóval hát az olvasók szívében foglal el különleges helyet, főleg, akik nem is olvasnak mást, mint Rejtőt (maximum Leslie L. Lawrence-t). Személyes kedvenceim tőle a Piszkos Fred-történetek, majd a légiósok Csülökkel és az Előretolt helyőrséggel, de miután ezeket már túl jól ismerem, elő kell vegyem az egyéb kategóriát. A szőke ciklon bűbájos sztori. Egy öreg fegyenc jótevőjére, Miss Evelyn Westonra hagyja tulajdonát, a cári korona egymillió font értékű gyémántját, amit fel kell kutatni, mert tíz éve egy Buddha-szobrocska fejében rejtett el, s azóta ki tudja, kihez került e dísztárgy. Természetesen feltűnnek a rejtői kellékek: a kékvérű arisztokrata (Lord Bannister személyében); valaki, akinek meg kell menteni a becsületét, de épp légiós a Szaharában; bűnözők és kétbalkezes bajkeverők.

Ebben a felnőttmesében a tényleg fantasztikus, egyedi látványt sajnos nem sikerült forgatókönyvvel támogatni, emiatt az egész a levegőben lóg, leginkább egy videójáték átvezető animációira emlékeztet. Főszereplői rongybabák (1-9), akikbe egy tudós a lelke darabjait rejtette, mielőtt az általa létrehozott gép elgázosította a szerves életet a Földről. Az apró teremtmények az elejétől a végéig groteszk gépszörnyekkel vívnak küzdelmet, hatásvadász filmes közhelyek közepette.

Jól behatárolható előzményei vannak: a könyvégetős Fahrenheit 451 és persze az orwelli gondolatbűn és Nagy Testvér. Mégis imádom, mert jó. Bár disztópia, nem próbál nyomasztani. Akcióból többet is el tudtam volna viselni, a páros pisztolyra kitalált harcművészet  - gun kata - nagyon bejött. Preston (Christian Bale, akit nem Batman, hanem A gépész után ítélek meg) feladata a művészetet hordozó eszközök és az érzelembűnt elkövető ellenállók felkutatása és megsemmisítése. Az érzelem az ember embertelenségének oka, a háborúk kirobbantója, s mint ilyen, tiltott, folyamatos kábítószerezéssel elnyomandó. Preston elkezdi nem szedni a szert, s hamarosan azon veszi észre magát, hogy egy kutyakölyök védelmében egy egész osztagot kiirt, majd a rendszer ellen fordul.

Van valahol Ázsiában egy nagyon szegény falu, ahol muay thai (fegyvertelen önvédelem) harcosokat képeznek ki, olyan kiváló játékok segítségével, mint a "ki hozza le a vörös kendőt a fa tetejéről?", melynek során a helység ifjai egymást lökdösik le a magasból, csak úgy döng alattuk a föld... Amikor a falu védőszentjének fejét elműkincsrabolják (a bajszos maffiavezér hobbija a Buddha-fejek gyűjtése, van ez így), Ting vállalja a visszaszerzését. A nagyvárosban illegális viadalokra kényszerítik, amikor kiderül, milyen ügyesen tudja bántani az embereket.... A háromkerekű elektromos riksás üldözés és persze a könyökütések miatt  muszáj lesz a következő két részt is megtekintenem.

McClane lehet, hogy csak egy felhúzós óra a virtuális terrorizmus korában, de tudja, hogyan kell egy helikoptert elkaszálni tűzcsappal, vagy túlélni egy olyan alagútban, melybe mindkét végén minden sávban beengedték az autóforgalmat és ráoltották a villanyt. Efféle képességekre szükség is van, hiszen egy szervezet elkezdte kinyírni a top-hackereket, nehogy valaki megakadályozza őket, hogy blokkolják  a 1.) közlekedést 2.) pénzügyet és távközlést 3.) közműveket az amerikai infrastruktúra elmulasztása érdekében.

1945-ben a brit-amerikai légierő lebombázta Elba Firenzéjét, Drezdát, a jelen lévő Vonnegut pedig sokáig kereste a hangot, hogyan írhatná le ezt úgy, hogy elégedett legyen vele. Főszereplője, Billy Pilgrim, német hadifogságba esik, majd a Tralfamador bolygó állatkertjében tölt huzamosabb időt. Azaz nem "majd", hiszen az ottaniak szerint a dolgok nem folyamatosan követik egymást az időben, hanem minden pillanat állandóan jelen van. Essünk ki mi is az időből. Jó megoldás halál ellen. Így megy ez.

Lerobbant autóbuszban lakni az alaszkai vadonban - hát ez egy álom (ideig-óráig...). Biztos nehéz befűteni, de véd a széltől és az ablakok megmutatják az egész tájat. Az élelem, az gond. A könyvet olvastam annak idején, és nem is McCandless halála akasztott ki, hanem amikor a családnak megmutatták a buszt. Súlyos mozi, a Pearl Jam-es Eddie Vedder akusztikus zenéje tovább súlyosbítja.

Tizenkét, emberölésért, nemi erőszakért és hasonló vidám bűncselekményekért minimum 20 év kényszermunkára, de leginkább kötélre ítélt rab kap még egy lehetőséget: végigcsinálnak egy kiképzést, majd ledobják őket a megszállt Franciaországban, ahol annyi üdülő német főtisztet ölnek meg egy kastélyban, amennyit csak bírnak, s akkor a túlélők (ha lesznek ilyenek) lehet, hogy enyhébb büntetést kapnak. A feladatra önként jelenkeztetett Reisman őrnagy kiváló pedagógiai érzékkel lát hozzá, hogy egységet kovácsoljon a széthúzó bagázsból, a rosszcsontok fizikai fenyítésétől sem riad vissza. Az 1976-os klasszikusban már együtt játszott Donald Sutherland és Telly Savalas, akik pár év múlva kedvenc második világháborús filmemben, a Kelly hőseiben tűnnek fel újra.

Hehe, nem kell bedőlni a zengzetes címnek, sokkal inkább mesefilmesre sikerült, mint az első rész, simán befér a húsvét délelőtti tévéműsorba a Vörös Szonja mellé. Kedvesen naiv, tudod, amikor egy harcol és a társai végignézik, meg amikor a szörny pislogva kivárja, mit tesznek vele. De nincs is ezzel semmi baj. Az első részhez Basil Poledouris remek zenét komponált, 95%-ban ezeket hasznosítják itt újra. A lényeffekteket a korszak nagy filmjeihez (Dűne, Nyolcadik utas, E. T., King Kong) hasonlóan Carlo Rambaldi tervezte. Kellemes retro kalandozás 1984-ből.

 Nekem tetszett. Pedig amire kiélezték, azzal nem is értek egyet. Újabb poszt-apokaliptikus történet, egyszerűen, profin leforgatva, minimális szenvelgéssel. (Múltkor Az úttal próbálkoztam, hát a felénél kikapcsoltam, pedig McCarthy regénye tökéletes, vagy éppen amiatt.) Az Éli könyve kezdő képsora akinek bejön, szerintem a többivel is elégedett lesz. Szép beállítások, gyakran csak a szereplők sziluettjét látjuk. A sztori tűrhető, a dialógusok jók. Gary Oldman ismét főgenyát alakít, Denzel Washington is rendben van, és végre nem Galambos Péter a fekete magyar hangja (akit egyébként nagyon bírok), hanem Kálid Artúr, kellemes változatosság :)

Rose élete nagyot változik: először ismeretlen nagymamája talál rá, majd az öccse szabadul ki a pincéből, ahol nevelőszülei rabságban tartják havi 800 dollárért. Aztán rájön, hogy a motel zártkörű rendezvényének vendégei egytől-egyik sorozatgyilkosok. Végül kiderül, hogy ő érájának örvénye, hatalmában áll lebontani a halandók álmai közti falakat, s hasonló hatást hozhat létre, mint egy fekete lyuk a világegyetemben, emiatt Morpheusnak elvileg el kell pusztítania őt. Szóval lesz ám itt móka és kacagás!