Okos és nagyon nézhető akciófilm, de azt kell gondoljam, Luc Besson egyértelműen a 24 hatása alatt forgatókönyvírt. Liam Neeson profi és nagyon rideg, de Jack Bauernél nem lehet ridegebb, és jé, még az elrabolt lányukat is ugyanúgy hívják. Kim Párizsba utazik, ahol felügyeletét átveszi az albán maffia, hogy némi drogra szoktatás után prostituálják, de mivel még szűz, van rá egy halvány esély, hogy ha pár napon belül sikerül visszaszerezni, megússza, mert ebben az állapotában jutányos összegért eladható. A volt elhárító apa nyomozni kezd és bár azelőtt sem volt túl jó a humorérzéke, miután megtalálja Kim túladagolt barátnőjét, végképp nem bánik kesztyűs kézzel ellenfeleivel: finom kis verekedések, lövöldözések, autós üldözések után a francia belügy hozzávághatna valami kitüntetésfélét, miután Liam rövid ott tartózkodása alatt a fél alvilágot hidegre teszi.

Általános iskolás voltam, megvolt itthon a Piszkos Fred, a kapitány az Albatrosz Könyvek kiadásban, elolvastam kétszer-háromszor, tetszett, és a Télapó hozta ezt a kötetet. Emlékszem a sötét ablakra, meg ahogy visszavonulok az ágyba a zsákmánnyal. Jó párszor átrágtam magam e sztorin, sok részt kívülről fújok.

Szerintem Rejtő legösszeszedettebb regényeinek egyike. A főszereplőt, Galambot, talán nem is szerepelteti máshol, s a Szaharáról, a légiós életről sok mindent megtudhatunk. A humor jelen van persze, de nem olyan zabolátlanul, mint Csülöknél. Jules Manfred Harrincourt, a lírikus Troppauer Hümér, a Mátyás király-hajlamú Yves őrnagy, a talpig férfi Finley hadnagy, az öregedő altiszt Latouret figurája feledhetetlen, meg persze a szép, szomorú kísértetkisasszonyé, aki a "Si l'on savait.."-t énekli, amikor épp nem álcázza arab kávéfőzőnek magát. A holdfényes mosókonyha, ahol kézigránát robbant és őrséget kell állni a nyolc halott maradványaival. Az ellopott "valódi műselyem" ing a szarvasviperával. Murzuk oázis, ahol nem beszéltek még visszatérő katonával, pedig másfél év alatt tizenkét század masírozott a távoli erődbe. A titkos átjáró térképe a krokodilfejes karórában... Már messze nem a kedvenc Rejtőm, de óriási klasszikus.

"- Emberek! - mondta röviden Finley. - Azt izentem nektek tegnap, hogy ha visszatértek a táborotokba, senkit sem fogunk megbüntetni. Szavamnak állok. Kinyitjuk majd a csapot, kaptok eleséget, de ezentúl minden gyanús esetben bejön ide egy őrjárat. És aki nem viselkedik fegyelmezetten, azt főbe lőjük. Rendes helyőrség lesz Aut-Taurirtból. Holnap elkezdjük a barakkokat építeni, kaptok kórházat, orvost, és rendet csinálunk. Harminc perc múlva megnyitják a vízcsapot. Egyetlenegy katonát hagyok itt. És olyan sorrendben isztok, ahogy ő vezényli. Ha ennek a katonának valami baja lesz, akkor megtizedeltetlek benneteket! Rompez!"

Kár mentegetni, ilyen forgatókönyveket a legsötétebb nyolcvanas években írtak, sajna az egzotikus helyszínek váltogatása és a félhülye high-tech kütyük számomra nem sokat dobnak az egészen. Akadt pár jól sikerült akció, például a homokvihar Dubaiban. A verekedések tetszettek, csak sosem értettem, miért próbálnak nagy fejű kis emberekből hatalmas harcost faragni (DiCaprio: Véres gyémántok, stb.). A krumplifejű Renner és a lostos Sawyer jóval férfiasabbak voltak a főszereplőnél, ami kellemetlen. Nem, nem utálom Tom Cruise-t, a Különvéleményben és az Interjú a vámpírralban zseniálisat alakított. De ez akkor is max. egyszernézős.

Az anyaszentegyház bíborosa által meghirdetett Katolicizmus hajrá! kampány keretein belül, ha valaki áthalad az újraszentelt new jersey-i templom boltívei alatt, bűnbocsánatot nyer. Ez jó alkalomnak tűnik két letaszított angyal, Bartleby és Loki számára, hogy hosszú idő után visszakerüljenek a Mennybe, csupán szárnyaik elvesztésével halandóvá kell válniuk. Ám ha ez megtörténne, a legenyhébb következmény Lucifer haragja lenne, hiszen nekik sikerült, ami neki nem. Ennél súlyosabb, hogy Isten csalhatatlansága megszűnne, a létezésnek hívott kísérlettel egyetemben... Bethany, akit meddősége miatt a férje elhagyott, szóval volt rá lehetősége jócskán, hogy hitét elveszítse, megtudja, hogy ő Jézus leszármazottja, s ezért övé a feladat, hogy kiiktassa a két angyalt - ehhez segítséget is kap két félresikerült próféta, Jay és Néma Bob személyében.

"Most, hogy Anna Konda már alaposan megnőtt, elkezdte átugrani azt a részt, hogy először megfojtja a zsákmányát, inkább egyszerűen csak lenyelte. Így sokkal könnyebb volt az egész. Bár még rémlett neki az anyja tanítása, hogy nem vall jó modorra, ha az ételt anélkül nyeli le, hogy előtte tisztességesen megfojtaná, de idelenn úgysem látja senki." Jo Nesbø (ejtsd: Ju Neszbő), a skandináv krimiirodalom fenegyereke, a Harry Hole-ciklus szerzője ezúttal ifjúsági regénnyel jelentkezik (Roald Dahl jut eszembe az esetről). Modern, vagány, illetlen mese, melyben a gonosz apuka fekete Hummerrel jár, a kicsit félresikerült professzor pukipora megmenti a norvég nemzeti ünnepet de az űrbe is fellőhet, s óriási kígyó vadászik Oslo csatornarendszerében. Nem rossz, bár nekem valami hiányzott belőle. Ha a Május 35 tíz pontot ér, ez hetet. És nagyon vicces :)

Dumas örökzöldjének első fele, talán a legjobban sikerült feldolgozás, tudod, a Michael York-féle verzió (1973). Komolyan gondolták, ezt a sztárparádé is mutatja. Természetesen az eredeti szöveget rövidíteni kellett, egy fejezet néha csak egy mondatban nyilvánul meg, például a király szemrehányása a testőrparancsnoknak, amiért fenegyerekei kardélre hányták a szegény bíboros úr mit sem vétő gárdistáit a Sarutlan Karmeliták kolostoránál. Látszik, hogy az Egy nehéz nap éjszakája és a Help! c. bohókás Beatles filmek rendezője kezébe került az anyag, telepakolta komikummal, Constance Bonacieux figuráját például totál kétbalkezesre vette. Elfogadható cucc, aki szereti a könyvet, se kaparja le tőle a tapétát a falról - pedig hát elég furcsa, ahogy Athos felakad a vízimalomra, vagy ahogy D'Artagnant még La Rochelle ostroma előtt kinevezik.

"- Nem túl jó ötlet, Lockhart professzor. - Piton úgy úszott oda, mint egy hatalmas, gonosz denevér. - Longbottom a legegyszerűbb átokkal is katasztrófát okoz. Gyufásskatulyában fogjuk felküldeni Finch-Fletchley maradványait a gyengélkedőbe." Ez a kötet számomra a ciklus vitathatatlanul legjobban sikerült darabja. Friss és ötletes, de már a szerző az előzetesen megszerzett tudásra építheti tovább világát, megismerkedhetünk újabb fontos fogalmakkal (sárvérű vs. aranyvérű, kvibli, stb.), Roxfort alapítóival, Gilderoy Lockharttal mint minden idők legnagyobb lufijával, ott lehetünk Weasley-ék Odújában és Félig Fej Nélküli Nick kimúlásnapi partiján a többi kísértettel, miután autóval berepültünk a fúriafűz csapkodó ágai közé, átváltozhatunk Százfűlé-főzettel és még sorolhatnám. Előfordulnak kifejtetlen, többé elő nem forduló apróságok, mint a kalaplengető gombák. Ez a történet bizonyíték arra, hogy egy meseregényben nem kell főszereplők hulláival teleszórni a kastély folyosóit a borzongató hangulathoz, elég Frics gondnok kővé változtatott macskája is. Megfog az iskolásévek édes nosztalgiájával, de bemutatja például azt is, ha ellened fordul a közhangulat, hogyan koholnak vádakat ellened.

"A tigrisnyom egyetlen bizonyossága az, hogy ha elég sokáig követed, végül egy tigrishez érsz - hacsak ő nem ér előbb hozzád."

- ...az amur tigris az orosz távol-keleti tajga cárja, gyengéje az atavisztikus bizonyság, hogy nincs nála halálosabb. Az ötmázsás barnamedve is menekül előle, nem szeret szétcincálva lenni...

- ...kétszáz éve megváltozott ez a kétmillió éves állapot, emberek tolakodtak be fegyverrel és kutyákkal...

- ...a tigris okos, képes az absztrakt gondolkodásra, és ha provokálják, állítólag hosszú időn át haragtartó...

E könyv szerzője, John Vaillant, roppant mennyiségű beszámolóból és szakirodalomból gereblyézte össze aprólékos gondossággal szerkesztett, háromszáz oldalnyi anyagát. Hiszen a gerincéül szolgáló igaz történet meglehetősen rövid: egy Markov nevű, napról napra élő orvvadászt megöl egy tigris - valószínűleg mert lopott az általa elejtett vaddisznó húsából, és mert meglőtte (mint előtte már páran) - méghozzá elég csúnyán: lefejezte, kibelezte, miután szánalmas kunyhójánál lesett rá. A ragadozó két hét múlva szőröstül-bőröstül megevett egy fiatalembert, más zsákmányt nem ejthetett sérült mancsa miatt.

A Tigrisfelügyelet nevű (azóta már leépített) természetvédelmi szervezet részlegvezetője, Jurij Trus nyerte meg a feladatot, hogy semlegesítse a fenevadat. Már Markov halálakor el kellett volna indulnia a forró nyomon, de így a második haláleset után nincs más lehetősége, mint a decemberi mínusz 20-40 fokban, térdig érő hóban, a legrövidebb nappalokon követni a nyomot.

Természet- és társadalomtudományi apróságok tárháza ez a kötet: megismerhetjük a szereplők előéletét, a peresztrojka utáni oroszság elkeserítő helyzetét, ragadozók és prédáik kapcsolatát, és Primorje térségét a Tengermelléken, mely karomként ékelődik be Kínába, s mely erdőtengerét ha meg akarnád közelíteni, két hétig kellene utaznod Moszkvából a transzszibériai vasúton.

"A támadó tigris becsapódásának ereje akkora, mintha egy zongora esne az emberre a másodikról. Ráadásul a zongorával ellentétben a tigris erre született, és a becsapódás csak a kezdet."

A 6. a megszokott magas minőséget hozza, nem lazít, kedvenc sorozatgyilkosunk évadról évadra egyre jobban kedvelhető. A levadászandó pszichopata(/ák?) újra vallási fanatikus(ok?), aki(k?) a keresztények jó öreg Istenének nevében az Ítéletnapot idézné(k?) elő, az áldozatokat hét morbid élőképben jelenítve meg a Jelenések Könyvének koreográfiája szerint. Debrát hadnaggyá nevezik ki és pszichológushoz kezd járni (aki túl mélyre ás a - nem vér szerinti - bátyjához fűzött érzései terén), Quinn pedig a vele való szakítás hatására alkoholba és nőkbe fojtja bánatát, mindezt nyomozótársától kapott rendszeres orrbavágások teszik színesebbé. Dexter a kétéves Harrisont nevelgeti, és az ex-gengszter Sam testvér hatására szinte hinni kezd a benne lévő fényben, de a széria felén keresztútra érve a Sötét Útitárs győz, és így van ez jól.

Dr. Watson megházasodik, ám Holmes-nak szüksége van katonaviselt egyetlen barátja szolgálataira, így az ara egyenletből való kivonására egyszerű módot választ: kihajítja egy robogó vonatból. Bizony, elhagyják a viktoriánus Londont, ugyanis Holmes ősellensége, Moriarty miatt be kell utazzák Európát (a professzornak van némi eladó fegyvere arra az esetre, ha a robbantásos és egyéb merényletekkel összeveszített Francia- és Németország miatt cseppet sem véletlenül világháború törne ki). Az első rész poénjai előkerülnek - megmérgezett kutya és a többi -, viszont kiderül, mi történik, ha a végére alaposan leamortizált főhős rájön, hogy a fejben lejátszott verekedésből csak vesztesen kerülhet ki. Ám akik olvasták Sir Arthur Conan Doyle eredetijét, kicsit sem fognak aggódni.

A címertannal foglalkozó vámpír szerint Göcsört Görcsi, "akinek az arca olyan benyomást keltett, mint az irtásos-égetéses földművelés egy rendkívül elrettentő példája", nem más, mint maga Ankh grófja. Görcsinek hiába van papírja róla, hogy az emberi nembe tartozik, ezt más nem nagyon támasztja alá, de király nem szívesen lenne, nem csupán azért, mert minden szempontból alkalmatlan rá, de meg lehet nézni, a legutóbbival is mi történt: Vinkó parancsnok őse saját kezűleg fejezte le. Ugyanakkor a város Patríciusát valaki arzénnal mérgezi - micsoda véletlen egybeesés... Ráadásul a keményen dolgozó gólemek furcsán kezdenek viselkedni: szervezkednek, gyilkosságok szálai vezetnek hozzájuk és némelyikük meg is semmisíti önmagát. Mit lehet itt tenni? Farkasemberként küzdeni a prelunáris feszültséggel, maximum.

Valójában nem új rész, hanem az előző film szerves folytatása. Szóval, igazságos-e gyilkolni, még ha egy bűnözés nélküli társadalmat akarunk is létrehozni? Létrejön egy második Kira, aki az első vélt ellenségeit kezdi leöldösni. Ráadásul belement abba, amit Light elutasított: hátralévő évei feléért cserébe láthat a halálisten szemével, látja az emberek valódi nevét, tehát az öléshez neki elég az arc. L le is kapcsolja gyorsan, mielőtt ő lenne a következő áldozat. Mindez a sztori első negyedében történik - folytatódik a lavírozás a Halállista törvényein belül.

A Harry Potter-kötetek közül az első kettő a kedvencem, ugyanis ezekben található a legtöbb humor és fantázia. A későbbiekben az írónő bő lére eresztve, de világához jelentősen hozzá nem téve, öncélúan gyilkolgatja szereplőit, ami számomra már kevésbé rokonszenves. Hátborzongató hangulat már itt is fellelhető, például amikor Voldemort a Tiltott Rengetegben az egyszarvúból falatozik, s Hagrid itt még szerethető, igazi rock and roll arc, nem sírdogáló gyépés, mint akivé a későbbi könyvekben válik. A Roxfort Expressz, a varázslókártyákat rejtő csokibékák, a kísértetízű drazsé és rengeteg más apróság biztosítja, hogy jól mulassunk ebben a méltán népszerű alternatív valóságban; lehet, újra kellene olvasni az egész szériát, nosztalgiából.

Kira, a titokzatos sorozatgyilkos világszerte öli a törvény kezéből kicsúszott bűnözőket, százszámra. Tettei megosztják a közvéleményt, ám úgy tűnik, többen rajonganak érte, mint nem. L, a detektívzseni látatlanban is beígéri neki az akasztófát, és ügyes húzásokkal kezdi kideríteni, ki is ő (ezzel egyre pszichopatikusabb húzásokra kényszeríti). Mellesleg nem más, mint a Kira-üggyel megbízott egység parancsnokának fia, Light, aki jogot tanulva maga is nyomozónak készül. Amikor betört a rendőrség adattárába, nem töltötte el elégedettséggel a tudat, mennyi gonosztevő ússza meg szárazon, hát kapóra jön, amikor megtalálja egy halálisten által elejtett halállistát, melybe ha felír egy nevet, és ismeri a névhez tartozó arcot, az illetővel szívroham végez. De megadhatja az elmúlás körülményeit is, ekképp durván befolyásolhatja a valóságot. A címből és e leírásból nem derül ki, ez mennyire profi és okos film - nem csak mangarajongóknak.

Ismét egy kiváló urban fantasy. A Sosehol óta tudjuk, hogy városunk díszletei mögött meghúzódhat egy Láthatatlan Királyság - itt van például a Brooklyn-híd alatti Trollpiac ("én nem baba vagyok, hanem tumor"). Pokolfajzat, a nyers őserő szorgalmasan védi az emberiséget, de cserébe csak lenézést kap, szóval nem lenne meglepő, ha amikor uralmat nyer a 70 x 70 öngyógyító, mechanikus lény alkotta Aranyhadsereg fölött, egy besörözött éjszakán esetleg legyalulná civilizációnkat, mely szomorúan kiirtotta az ír mesék tündérvilágát. Guillermo Del Toro filmjében benne van minden, amiért az emberek szeretnek moziba járni. Imádom.