A Vad Virágok Könyvműhely már kiadott Kázmér és Huba rajongóinak 10 fekete-fehér gyűjteményt, s itt az első színes, mely nem azért nagyobb a többinél, hogy véletlenül se tudjuk egymás mellé rakni őket a polcra, hanem mert anno a napilapok egész oldalon közölték a vasárnapi képregényeket, s a kiadók ezt a formátumot vették át. Amúgy semmi meglepő, de mégis megunhatatlan, a hatéves kisfiú nagyokat verekszik képzeletbeli (?) tigrisével, Spiff kapitányként förtelmes űrlények ellen menekül (melyek hangja kísértetiesen emlékeztet az osztályfőnökéére vagy édesanyjáéra), átváltozik skarlátvörös köpenyű Hipermanussá, utálkozik a családi ebédek fölött, igyekszik megúszni az esti fürdést, morbid hóembereket épít, sajátságos kapcsolatot ápol Rozival, kordén vagy szánkón szaggat lefelé meredek hegyoldalakon, SATÖBBI...

Tízes skálán tíz pontot ér, magáról az életről szól, ismeretterjesztéssel, humorral, pozitívsággal. Általános iskola negyedik osztályában kötelező olvasmány volt, az ilyet az  ember eleve gyanakvással fogadja, és még hihettük, hogy a mű témája Tutajos (aki megbízhatatlan abban is, amit tud) a dudvára való rászabadítása. Gyanítottuk, nevelő célzattal íródott, így is van, de hogy mennyire, azt csak negyed évszázaddal később fogtam fel. Fekete István a valóság nyelvén szól, amely ugye lehet olyan szép, sőt szebb, mint a hazug ábránd. Az utána következő generációknak virtuális mentorokat adott - elsősorban természetesen Matulát és István gazdászt - azoknak, akik nem olyan szerencsések, hogy valódi mester/apa jusson nekik. Jókora kazal bölcsességet gereblyézett össze e könyv (+ a Téli bereknek) lapjaira,. Mindegyik kor és élethelyzet (felbomlott házasság, stb.) megtalálja a maga túlélőcsomagját pár gondolatban, hogyan működik ez az életnek nevezett valami, melynek szeretetéről szól minden idők egyik legkiválóbb magyar regénye. Nem vagyok elfogulatlansággal vádolható, heh? :)

A 2006 óta futó szériák még mindig kiváló minőségűek, így fél évtized után ideje volt újranézni az elsőt, melyben a Dexter-univerzum pillanatok alatt épül ki

- hősünk vérnyomelemző a Miami Rendőrségnél, szabadidejében profi sorozatgyilkosként a törvény kezei közül kicsúszott bűnözőket öl, hála rendőr nevelőapjától kapott szabályoknak

- az érzelmeket nem érti, de próbál úgy tenni, mintha

- a kétgyermekes Ritával él együtt, aki ugyanolyan sérült, azelőtt drogos férje rendszeresen verte, s az illető épp most szabadul a sittről...

- féltestvére, Debra karrierje most kezdődik, az erkölcsrendészetről a gyilkossági csoportba kerülvén

- a Hűtőkocsis Gyilkos prostikat kap el, kivérezteti, lefagyasztja és feldarabolja őket. Ja, Debrának új pasija van, aki a Sorbonne-on hallgatott anatómiát és művégtagokat készít

- a gorillaszerű Doakes őrmester utálja Dextert, érzi érzelemmentességét, s szöget ütött a fejébe, hogy a gyilkosokkal szembeni megérzései mindig helytállóak - suttyomban azért ő is kinyír egy háborús bűnös bevándorlót

- a féltucatnyi prosti vérében tocsogó szoba látványa emlékeket idéz fel Dexterben, pedig a Harry és Debra előtti gyermekkorából semmi nincs meg

Továbbra is odáig vagyok az igaz történeten alapuló állatos sztorikért, s bár ez picit nyálasra és stúdiósra sikeredett, egyáltalán nem rossz! A hidegháború idején játszódik, imádtam benne a vezetékes telefonokat és oldschool tévéket. Alaszka északi partjainál járunk, a Beaufort-tenger túl korán kezdett el befagyni, s fogságba ejtett egy háromtagú szürkebálna-családot, akik felmerülésekkel próbálják léküket nyitva tartani (éjszaka a hőmérséklet -45°C-ra is süllyedhet). A politikus nem kockáztatná miattuk a Nemzeti Gárdát, az olajmágnás sajnálja a költségeket, az eszkimók meg úgy gondolják, hogy megennék őket, ha már úgyis beleférnek még a kvótába, de jön egy Greenpeace aktivista, akit a kiváló Drew Barrymore alakít, és a média hatalmát kihasználva (sok segítséggel) alakítani kezdi az eseményeket. Az eszkimók azon kapják magukat, hogy lékek sorát láncfűrészelik ki a jégből, Reagan elnöknek pedig muszáj lesz igent mondani a szovjet jégtörő segítségére, vagy igen hamar élő adásban nyilatkozhat népének, hogy helló, miatta döglöttek meg a bálnák.

"Olcsó szafari" címen gyorsan kiguglizható Dacier vállalkozása, mely remek dél-afrikai kalandokkal kecsegtet, ám Dacier-t egy elhibázott pókerjátszma révén zsebrevágja a maffia, s ha társával együtt életben akar maradni, egy csomagot kell eljuttasson Mozambikba. Fel is pakolja turistacsoportját az özönvíz előtti sárga buszba, s bár vadon-iszonya van (társa vitte terepre eddig a fizető vendégeket), megpróbál helytállni, miközben az egyik maffiózó vele tart. Eleinte úgy tűnik, a legnagyszerűb kaland a zebrák fényképezése lesz, de szerencsére elfajulnak a dolgok, s agyoncivilizálódott bennszülötteken túl találkoznak elefánttal, oroszlánnal, rakétavetős puccsistával. A '80-as évek bugyuta, szerethető francia (de említhetnénk az olaszokat is) vígjátékainak egyenes ági leszármazottja ez.

35°C-ban, hőségriadó idején jó móka havas, északi filmet nézni. A magyar cím frappáns voltáról el lehetne vitatkozni, mindenesetre mindenkinek ajánlom ezt a laza svéd mozit. A Rock, fű és motort juttatja eszembe, hogy újranézzem. Ha az álomnővel komolyra kezd fordulni a kapcsolat, pénz kell a családalapításhoz, de nézd meg, kinek a Cadillac-jét passzolják le bagóért neked, mert kiderülhet, hogy a csajod által megvásárolni kívánt ház mégsem manók műhelye, hanem orosz gengszterek tanyája, ahol még a hóemberbe is hullát rejtettek.

Nézhetetlen.

Folytatódik a westerosi házak Vastrónért tülekedése... A televízióban és a könyvpiacon egyaránt méltán népszerú; 2012 késő tavaszán, a második évad vetítésének második felében megjelent Magyarországon az ötödik kötet, a Sárkányok tánca is. Ami a tévésorozatot illeti, a szerző, George R. R. Martin tudtával és nyilván segítségével történtek a változtatások a forgatókönyvben az eredeti szöveghez képest, mely egy ekkora anyag, ilyen sok szálon futó cselekmény esetében elkerülhetetlen. Az első szériában megismerhettük a karakterek garmadát és a fennálló viszonyokat, a másodikban (a Királyok csatája c. kötet) számomra nem színesedett, árnyalódott oly nagyon a kép, a történet még mindig a bevezető fázisban van (pedig már 2000 oldalnál tart). Túl nagyot nem haladtunk előre, sok főszereplő egy helyben topog, és hiányoltam a csúcspontokat. Persze, Királyvárat megpróbálták megostromolni, az Éjjeli Őrség rohangált kicsit Izlandon, s továbbra is dúl a szex és a halál, már csak az "aki tiszta karddal mer meghalni, megbaszom a hulláját!"-jellegű megnyilvánulásokban is. De jó kis sorozat ez, ritka manapság, hogy nem hülyének nézik a nagyérdeműt, főleg fantasy berkekben.

Csányi professzor óráira járni nem lehetett utolsó élmény, a kötet néhány rövid fejezete számomra kifejezetten élőbeszéd stílusában jön le, amint "Az Öreg" osztja az észt a katedráról. Humánetológia a laikusok nyelvén, sok fanyar humorral. "Isten - fontosabb dolgokkal lévén elfoglalva - valószínűleg nem gondolta végig az összes következményét a Paradicsomból való ki- és a bioszférába történő bezavarásnak." Ilyeneket ír. Hát én végigröhögtem. A vonaton/HÉV-en szemben ülők nem is értették, mi bajom. Hiedelmek, hit, szabályok, férfi és nő, tiltások, média, politika, erőforrások, társadalom, mi hogyan működik vagy miért nem. Ez is két-három évente újraolvasandó könyv lesz. Konrad Lorenz: Az emberiség nyolc halálos bűne c. nagy kedvencemre emlékeztet, de nem olyan tömény.

" Feleségeim folyamatosan beszélnek, akkor is, ha éppen nem vagyok a helyiségben, sőt más személy sincs jelen. Ez a fajta kommunikáció tehát nyilvánvalóan nem a közlés, az információátadás céljait szolgálja, hanem leginkább a költőmadaraknál megfigyelhető kontaktustartó kotyogásra emlékeztet. A csibék mindaddig nyugodtan kapirgálnak, amíg hallják a mamájuk ritmikus hangjelzéseit, és ha valamiért nem hallják, pánikszerűen sivítani kezdenek a mamájuk után, aki azonnal a keresésükre indul.

Ha csend van otthon, én egyáltalán nem esek pánikba.

Lehet, hogy velem van valami baj?"

Jó film lenne ez, ha Lucas a HETVENES ÉVEK KÖZEPÉN nem forgatja le a Csillagok háborúját? Attól tartok, akkor sem. Nem tudom, Disney kinek mit jelent, én utálom. A Tron: Örökség, A Karib-tenger kalózai ciklus kiválóak voltak, kétségtelen, és biztos akad még egy-két cím. De itt miről lehet szó? Fú, a minimum metroszexuális főhős hatalmasakat ugrik (mert földi gravitációhoz mért izmai túl jól teljesítenek a Marson), meg vannak léghajók, az egész tök jól fog kinézni 3D-ben, és egy "új" univerzum, vannak hozzá további részek, megírta Edgar Rice Burroughs, aki Tarzant is! Ja, 1912-ben, ami önmagában nem lenne baj, sőt, csak az, hogy erősen középszerű alkotás A Mars hercegnője sorozat, nincs benne átütő gondolat, mindössze az amúgy általam kedvelt Burroughs mesélőkedve áll mögötte. S ezt a szintet már rég meghaladta a sci-fi/fantasy, a filmvásznon meg főleg. De hát a Disneynek sem volt ötlete, csak a nyereség iránti mohó vágy, hát leporolta ezt, beleölt 250-300.000.000 dollárt a forgatásba, vagy százat még a reklámba, szóval volt mit elbukni. Pedig a vége felé voltak már majdnem szerethető részek. Érdemes lett volna kicsit gondolkozni még a forgatókönyvön, ha másért nem, az extra profitért.

Ottlik Géza a magyar irodalomtörténet számomra egyik legnagyobb alakja, aki higgadt, józan stílusával, fanyar humorával, rövid és hatásos leírásaival újra és újra lenyűgöz. Sokszor szereplői egyetlen mondatával világossá tesz számunkra mindent. E kisregényt (melyet születése századik évfordulója alkalmából jelentetett újra meg a Magvető, ugyanabban az igényes kiadásban, mint pár éve másik kedvencem, Bodor Ádám hetvenik születésnapjára A részleg c. elbeszélést) az Iskola a határon előtt írta, de narrátora ugyanaz, s barátja, Halász Péter figurája (közös) szerelmek kapcsán bukkan elő. Kávéházak, utcalányok, úri szalonok világa, budapesti villanások.

Itt hozakodnék elő azzal, hogy Ottlikkal ugyanabban a háztömbben gyerekeskedtünk, bő egy emberöltő eltéréssel: Bartók Béla út 15, ő a B-ben, én a D-ben. Amikor azt írja, hogy Gellért-hegy, vagy Feneketlen-tó, nagyjából sejtem, mit érezhet.

Teppik (a későbbi XXVIII. Teppikamon fáraó) orgyilkosiskolában tanul, mivel nem árt, ha egy leendő uralkodó ért is valamihez, ám mikor atyja (aki hazájában isteni rangban áll, munkája a napfelkelte biztosítása) életét veszti, az ifjú hazatér elfoglalni a trónt, hamar rájön, hogy a Völgyben a hagyományok feltétlen tisztelete lehetetlenné teszi a józan gondolkodást, s maga is kényszerpályán mozog, báb a főpap markában. Kiderül az is, hogy a tevék minden idők legnagyobb matematikusai, s hogy a múmiák mennyire utálják évezredeken keresztül piramisuk belsejét bámulni, ráadásul e pazar építmények nyomorba döntik a népet és időhurkokat, dimenzióhatásokat hoznak létre.

"- Igazad van - pillantott a fiú a karmokra. Ez nem egy harci állat, mondta magának megnyugtatóan, határozottan túl kövér. Egyébként is, a melle útban lenne, még ha az agya nem is.

- A válasz: az ember - válaszolta a Szfinx. - És most ne küzdj, kérlek, mert attól rossz ízű anyagok szabadulnak a véráramba!"

Peter Highman Los Angelesbe repülne, hogy jelen legyen gyermeke születésénél, de a sors úgy rendeli, hogy összefusson a hihetetlen mértékben idegesítő, infantilis, enyhén elmebeteg Ethan-nel, aki miatt lelövik gumilövedékkel s kitiltják a légiforgalomból. Tárcája, iratai nincsenek meg, így kénytelen Ethan-hez csapódni, ezennel kezdetét veszi kálváriája egy pörgős és vicces road movie keretein belül, ahol karját töri, letartóztatják a mexikói határon, társa véletlenül belelő és le is hányja a sebet, satöbbi. Ja, ha hamvasztják apádat, a hamvakat ne kávésdobozban tárold, mert ha beugrasz vendégségbe, ahol épp kifogyott a kávé, lehet, hogy az ősödet töltik a főzőbe. Másnaposok produkció Robert Downey Jr.-ral. Újranézős. Helyesebben újranézve, moziban láttam két éve, és röhögött az egész terem.

Az Amazonas kincse óta várom, hogy Dwayne Johnson újra elvesszen a dzsungelben. És bár itt az esőerdő egy stúdió falai közül került ki, a produkció pedig kisebbeknek szól, mókás volt végignézni; kedves, ahogy a szereplők végig oltják egymást. Egy srác rádióüzenetet kap a nagyapjától, szétgyúrt gyámja megfejti a kódot, s együtt indulnak a viharoktól övezett rejtelmes szigetre, ahol az óriási állatok törpék, a picik pedig hatalmasak, a vulkán aranyat lövell ki, de az egész hamarosan úgyis sós víz alá kerül újra, szóval mielőbb meg kell találni a Nautilust, Nemo kapitány legendás tengeralattjáróját. Jules Verne nyomán a Föld középpontja után ide utaztunk, s mint oly sok második rész, előrevetíti a harmadikat, ami a Holdon játszódhat. Ok-okozat közti viszonyról nem nagyon beszélhetünk - lehet repülni egy óriásméh hátán, csak hogyan irányítod? Jópofa mese, nem túl maradandó élmény.

Igazi trash. Torrente dagadt, zsíros haját átfésüli a kopasz folton, igénytelen, továbbá korlátolt, gyáva, rosszindulatú és még sorolhatnám. Bár évek óta kírúgták, zsarunak képzeli magát, éjszakai járőrszolgálat előtt alaposan bewhiskyzik és csak röhög a törvénysértéseken. Szélütött apja segélyéből él, akit kerekesszéken kitol a madridi utcára, és amit az öreg összetarhál, igyekszik elszedni tőle. Egy szép napon heroinüzletre nyomaira bukkan, s a nyomozás helyszínén elveszíti az igazolványát.

Mondjuk, biztos van, akinek vicces egy tükörre kinyomott pattanás, én az agyát ütném rá egy vaslapáttal.