Neil Gaiman kiválóan megírta a Csillagport és a Coraline-t, s a filmfeldolgozások hasonlóan pazarul sikerültek, így attól kell tartanom, az eredeti könyveket már sosem fogom újraolvasni. Arról nem is szólva, hogy a Coraline-kötet illusztrációi öklendetesen ocsmányra sikeredtek, teljesen elvinnék a hangulatot, már ha bárki komolyan venné őket. Apropó, valaki megsaccolhatná, ez a mozi a hány éves korosztálynak készült?! Már a kezdő képsor iszonyat para, ha belegondolsz. Egy babát egy fémkéz ollóval-tűvel átműt egy másik babává. Coraline Jones és szülei Chihiro Szellemországban-os fordulattal (szintén hatalmas kedvenc!) új házba költöznek, minden szürke és ködös, apu-anyu basznak rája. A kislány talál egy ideális világba nyíló titkos ajtót, ahol a másik szülei viccesek és kiszolgálják minden kívánságát, csak hát gomb van a szemükre varrva, és az övére is rávarrnák, ha maradni akarna, és szerintük akar! Az idill horrorrá csúszik szét, a másik anya egy ijesztő banya, aki már létrehozott pár szó szerint szemtelen szellemgyereket, s örömmel megenné Coraline életét is. Szerencsére a macskák vígan közlekednek a dimenziók között, és segíteni is hajlandóak... Vagy legalábbis dobócsillag helyett is megteszik.

Mai másik filmélményemhez, a Csúcshatáshoz hasonlóan Az emlékmás is a "ne hagyd, hogy az agyadat buzerálják, nem éri meg" jegyében fogant, csak húsz évvel korábban. Amiatt is akartam újranézni, mert hamarosan mozikba kerül a remake. Különben is vicces figyelni, a retrókban hogyan képzelik el a jövőt. A főcímzene kísértetiesen hasonlít a Conan, a barbár c. másik Schwarzenegger-filmére, futurisztikus verzióban, hidat teremtve a sci-fi és fantasy között. Philip K. Dick nem tudom, mit szedett - valószínűleg mindent -, hogy nagy mennyiségben ontotta a súlyosabbnál súlyosabb víziókat, amilyen ez is.

Doug Quaid éjjelente a Marsról álmodik, nappal az építőiparban kamatoztatja fizikumát. A metrón a Memória (Recall) nevű cég reklámját látja, akikhez el is látogat, hogy bevésesse emlékeibe egy marsi nyaralás két hetét, s meg is fejeli egy titkosügynökös ego-túrával. Innentől nem tudni, a valóságot látjuk-e, vagy csak a Memória által bevésett kalandot. Quaid-re vadászni kezd egy Richter nevű gyilkos, és segítséget kap korábbi, Hauser nevű önmagától, aki a Marsra küldi, ahol mutáns és egyéb lázadók a szabadságért harcolnak, s Quaid/Hauser fejében ott az idegenek építette reaktor ismerete, mellyel gombnyomásra légkört teremthetnek a bolygó köré, ami rossz hír a helyi despotának, már csak amiatt is, mert a levegőért is pénzt kér, és bármikor elzárhatja azt.

Ki ne szeretné, ha erőfeszítés nélkül megváltanák lusta, önsorsrontó életéből, a szürke világ kiszínesedne, és átélné képességei kiteljesedését, amely anyagi sikerben és a legjobb nőkben is mérhető? Eddie egy illegális, teszteletlen gyógyszernek köszönhetően megéli ezt, s hozzájut egy jókora zacskónyihoz az átlátszó anyagból. Ám mások is élnek a szerrel, főleg, hogy kezdetben mint ugródeszkát a maffiát is belevonta a karrierépítésbe. A drog lehetővé teszi, hogy 20% helyett az agya 100%-át hasznosíthassa, így emlékezik mindenre, amit valaha látott, ám a mellékhatás az agy túlterhelése és halál.

"A természet mocskában születtem. A saját anyám véréből másztam elő. Az emberek közé rejtőztem, remélve, hogy nem látnak, de valahol menetközben lábam nőtt, talpraálltam. Fejlődnöm kellett, csak így maradhattam életben."

A család álcája egyre nyűgösebb - háromgyermekes apuka, családi ház, grillparti a szomszédokkal. Harrison miatt kialvatlan,  autóbalesetet szenved és az aktuális hullát is elveszíti. Lundy nyugalmazott különleges ügynök visszatér Miami-ba, mert a Szentháromságnak nevezett sorozatgyilkos is, aki új három (?) gyilkosságos ciklusba kezd, melyet harminc éve ismételget, így műfajában minden idők legsikeresebbje, Dexterrel ellentétben nem tünteti el az áldozatokat, csak nem hagy nyomokat, így eddig nem volt nyomozás sem. Deborah az anyjuk után kutat, márpedig ha megtalálja Laura Mosert, rájön, hogy Brian, a Hűtőkocsis Gyilkos Dex testvére. Batista őrmester és LaGuerta hadnagy között romantikus kapcsolat szövődik, s amikor utóbbi hivatalosan bejelenti ezt felettesüknek, nem kicsit bonyolítja meg életüket.

Hat kitűnő évad készült el, s ez a személyes kedvencem. Főhősünk érezni kezd - bűntudatot, egy ártatlan áldozat, majd Rita kapcsán, rá is jön, ez az érzelem arra jó, hogy ne kövessük el ugyanazt a hibát. Ugyanakkor tanulmányozza az idős szörnyeteget, hogyan használja élő pajzsként a famíliát a társadalom ellen. Az idillinek tűnő családi élet mögött kiszipolyozza, félelemben tartja hozzátartozóit, s Dexternek bizony el kell gondolkodnia, két évtized múltán hová juthat.

"A hegyoldalon gyorsan kapaszkodott fel a tűz, amíg a kopárabb részekhez nem ér. Siettünk. Közben besötétedett. Iszonyú égő pokol lett odalent a völgyből...

Babe Levy maratonit akar futni és az egyetemen történésznek tanul, kifogástalan modorú bátyját olajmágnás üzletembernek hiszi, ám az őt meglátogató Doc pillanatok alatt leleplezi Babe friss barátnőjét, hogy nagy dolgokban hazudik. A nő állítólag azért takargatja német származását, mert az egész világ utálja őket. Valóban, a II. VH indulatai nem csitultak el, egy zsidó és egy német nyugdíjas nagy rikácsolás közepette roncsderbyt játszik a város utcáin, míg sikeresen bele nem robbannak egy tartálykocsiba. A német bátyja Dr. Zellnek, aki Auschwitzban Fehér Angyal néven közrettegésnek örvendett, s most kiruccan Uruguayból a családi gyémántokért. Doc valójában a kormányzatnak dolgozik, Scylla néven a leghíresebb elhárító, épp Zell érdeke azt diktálja, hogy őt hárítsa el, így családi vonalon Babe hamar azon kapja magát, hogy egy székhez szíjazva ül, s Zell az ép foga idegét furkálva kérdezgeti tőle, hogy: "Biztonságos?" S milyen nyugalmazott náci háborús bűnösként sétálni a zsidó üzleti negyedben? Anélkül is kínos, hogy felismernék az embert...

Anno fekete-fehér tévén, Roy Scheider miatt néztem végig általános iskolás koromban, akinek energikus, szikár alakja legenda volt számomra a Cápa I-II. és a Kék villám kapcsán - a Maraton és A francia kapcsolat kevésbé illett életkoromhoz, de személye miatt kötelező volt. A rebootok, remake-ek és egyéb 3D-s förmedvények korában üdítő valódi filmet nézni, melyben színészek eljátszanak egy történetet. Egyéb szerepekben Sir Laurence Olivier és Dustin Hoffman.

1995-ben forgatták a cyberpunk nagy öregje, William Gibson műve és forgatókönyve alapján, azóta jócskán közel kerültünk az elképzelt közeljövőbéli időponthoz. A mnemonikus futárok az agyukba helyezett adattárakban csempészik az információt. Johnny is ilyen, feláldozta hosszútávú memóriáját - gyermekkori emlékeit - egy implantért, mely 80 GByte (!:)) adatot képes tárolni, duplázóval a dupláját, ám most 320-at vállal be egy pekingi tudóscsoport miatt, akiket a jakuza el is tesz láb alól (monoszálas - egy atomnyi vastag - korbáccsal). Johnny szinoptikus szivárgás miatt hamar meg fog halni, ha nem adja át az adatokat, s nem elég eljutni Newark szabad városába, ott is mindenki a fejére vadászik, mert ott van benne a kóros idegsorvadás világméretű járványának ellenszere, melyet a kifejlesztő cég nem akart megosztani, ugyanis jövedelmezőbb a betegeket ellátni, mint meggyógyítani.

Ez egy nagy, színes lufi, megtekintését tízéves életkor fölött be kellene tiltani. Csiricsáréságában végtelenül unalmas, a szereplők és frázisaik üressége elkeserítő, a nagyívűnek szánt, patetikus háttérzene vég nélküli csengése-bongása fárasztó. Az egzotikus nyelvek, például a gyíktestű Imhotep óegyiptominak szánt karattyolása leginkább egymás nevének ismételgetéséből áll. A csontvázpigmeusok jópofák voltak, nagyjából.

Bodor Ádám balkáni mágikus realizmusa magával ragadott néhány kortárs szerzőt, akik egyik (1978-as megjelenésű) rövid textusának továbbgondolására, körülményei kibontására vállalkoztak. Az Állomás, éjszaka a szokásos bodori keretek között szólal meg: nem fut ki megoldásra, nem ismerjük az előzményeket, sem a hátteret, csak pár súlyos ecsetvonás a jelenbe. Cservenszki, az erdőmunkás évek óta először szándékosan lekési a vonatot, hiába lóg ki csomagjából az új fejszenyél, nem tart a hozzá hasonlókkal a szigetre. Az alcím: Tízkezes egy Bodor novellára - hát nem tudom, tíz erdélyi írónak hány keze van, lehet, olyan ez, mint az örkényi egyperces a háromlábú kutyákkal, legszebb álmaink is megvalósíthatóak. Egy dolog világosan kiderül, Bodor stílusa, atmoszférája kopírozhatatlan, aki olyat próbált írni, a szememben jobbára csúfosan felsült. Erről a kurta kötetről szakdolgozatot lehetne írni magyar szakon, annyi bizonyos.

Feltételezem, hogy erősen megosztja a közönséget, nekem bejött ez a hosszúra nyúlt videóklip, mely koncepciójának szilánkjait már láthattuk itt-ott, mégis sikerült számomra valami pluszt nyújtani. Egy elpuhult, élvhajhász, dekadens civilizációban mi lehetne izgalmasabb, mint hús-vér embereket irányítani, miután előkészítették agyukat parancsaink befogadására? Ken Castle létrehozta a Társadalom és a Gyilkosok című játékok egyre kevésbé virtuális valóságát, utóbbiban halálraítéltek lőhetik egymást automata fegyverekkel, nagyvárosi környezetben, betonfedezékek és lángolva repülő autóroncsok között. Kable/Tillman jut a legközelebb hozzá, hogy a harmincadik bevetés túlélésével kegyelmet kapjon, de megtudja, hogy ezt Castle nem fogja megengedni. Az életben maradáshoz először is arra van szüksége, hogy játékosa hagyja szabadon cselekedni, reakcióidejéhez megszerezve a terepen létfontosságú töredékmásodperceket.

Friss, tényleg vicces és vadonatújak az ötletei, kétségtelenül minden idők egyik legjobb rajzfilmjével állunk szemben! Egyedi képi világ, laza dumák, semmi erőltetettség, 10/10. A címszereplő egy igazi faszfej (környezetszennyező járművekkel jár, szörnykutyát tart, szőnyege egy pandabőr), s felbukkan egy hasonló kaliberű gonosztevő, aki elcsórja a gizai nagy piramist. Gru felveszi a kesztyűt és előáll gyermekkori tervével, hogy ellopja a Holdat. Ebben segítségére lesz temérdek sárga mignon (váratlanul mókás mellékszereplők), és Dr. Senkiházi, a tudós. Ám a konkurenciával való leszámoláshoz, a zsugorítósugár visszaszerzéséhez további segítségre van szüksége, e célból három kislányt hoz el az árvaházból, akik felforgatják az életét, még egy cápát is leüt miattuk.

"- Oké-zsoké, tentike, puha ágy, szép álmokat!

- Csak hogy tudd: te soha nem leszel az apám!

- Asszem, hogy túl fogom élni.

- Ezek az ágyak bombából vannak?

- Igen, de már régiek. Nem valószínű, hogy felrobbannak. De azért ne ficánkoljatok.

- Klassz!

- Olvasol nekünk egy esti mesét?

- Nem.

- De mi esti mese nélkül nem tudunk elaludni!

- Nos, ez esetben jó hosszú éjszakátok lesz, nem igaz? Jó éjt, későre jár, nehogy megcsípjen az éji bogár! Mivel több ezer van belőlük itt benn. És valami rejtőzik a szekrényben is..."

Most, hogy Doakes (aki amúgy nem volt rossz arc, ha a bajszát leszámítjuk) ropogósra sült az Everglades mocsara mélyén, és Lila Tourney-vel is maximum a halottkém szexelhet, kedvenc sorozatgyilkosunk felbolydult élete visszatér a megszokott kerékvágásba. A csirkeszerű Ritával szépen visszakapják egymást, akit menet közben amúgy is teherbe ejtett, s el is vesz feleségül. Miamiban épp a nicaraguai kontra kihallgatótiszt, a Nyúzó tevékenykedik, Dexter életébe pedig belép a legjobb barát, a kubai származású Miguel Prado, az ügyész, aki szintén nehezen viseli, hogy gonosztevők csúsznak ki az igazságszolgáltatás kezei közül Dex elköveti azt a hibát, hogy megtanítja gyilkolni, s Prado önállósítja magát, nyitott sírban rejt el egy vérszívó védőügyvédet. Debra megkapja-e a nyomozói jelvényt? Teljesítménye alapján igen, de lefeküdt az ügye koronatanújával, szóval a védelem szét fogja cincálni a vádat...

Alfi egy ezüstcirmos, narcisztikus macska, a gazdája, Szőri pedig testsúlyát tekintve kihívásokkal küszködik és nem igazán jut nőhöz, tehát jobb híján marad az egymásnak való beszólogatás, általában halálos fenyegetések kíséretében. Szőri irodalmi tendenciákat mutat, s a kocsma, ahol piát csapol az alkoholistáknak, eléggé megviseli. Az első rész után a kiadó gyorsan berendelte a következőt (talán kicsit túl korán), a rajongótábor addig is blogon és fészen (ahol ebben a pillanatban 3.176-an kísérik figyelemmel) keresztül imádhatta ez a mocskos szájú, mindenhová odahugyozó dögöt. Kislófasz (a másik, de kiengedett cica) felnőtt és már simán elveri Alfit, de utóbbi legnagyobb örömére őt is ivartalanítják. Szőri az első könyv bemutatóján megismerkedik a Csajjal, akihez át is költöznek, s az ottani hat macska rendszeresen alázza Alfonzunkat, aki kénytelen rájönni, talán mégsem ő a világ közepe, s már gazdája minden szeretetét sem ő bírja. Az utolsó oldalon emlékeztet rá, hogy egy ilyen kisállat élettartama sokkal rövidebb a gazdiénál... azóta kicsivel kevesebbet verem Benőkémet, még ha esetleg megérdemli is...

Egy hónapra rá folytatódik a történet, hogy Dexter megölte a testvérét, az egyetlen embert, aki megérti és elfogadja őt, mit elfogadja, így kell neki. Teljesen szét van csúszva, ráadásul Doakes is a nyomában liheg, akinek feláll tőle a hátán a szőr, és zavarja, hogy túl jók a gyilkosokkal kapcsolatban a megérzései. 18 feldarabolt hulláját (a 46-ból) megtalálják fekete zsákokban az óceán fenekén, az FBI Lundy különleges ügynökkel az élen nyomozást indít a Bay Harbor-i mészáros ellen, akiről gyorsan kiderül, hogy a rossz embereket pusztítja, Miami lakói számára sztár lesz az igazságosztó sorozatgyilkos. Feltűnik egy nő is, aki mindig kivívja, amit el akar érni, s akinek Rita féltékenysége a karjába löki Dextert. Ja, és rájön, hogy a biológiai anyja és a mostohaapja enyhén szólva is jóban voltak, előbbi lenyúlt egy kis kábítószert, hogy segítsen a nyomozásban, emiatt darabolták fel láncfűrésszel, s kellett a gyermek Dexternek és testvérének egy konténerben ülnie két napig öt centi vérben.

I.) túlnépesedés

II.) az élettér elpusztítása

III.) versenyfutás önmagunkkal

IV.) az érzelmek fagyhalála

V.) genetikai hanyatlás

VI.) a tradíciók lerombolása

VII.) a dogmák ereje

VIII.) az atomfegyverek

Vékony kötet, de iszonyat tömény, minden mondat súlyosan ül a helyén és gondolkodtat el. Évente újraolvasom bár még mindig csak nagy vonalakban tudnám felmondani, de érthető a természettudós jeremiádja, melyet 1973-ban adtak ki először, s lám, azóta sem lépett előbbre a kedves emberiség, sőt. Az atomfegyverek ügye a legegyszerűbb, nem kell előállítani és bevetni őket, de az értékválság, agresszió, elpuhulás, bioszféra elpusztítása, az már hűha. Megoldhatatlan? Visszafordíthatatlan? Minden jel erre utal! Pedig egy normális civilizáció simán megoldaná. Konrad Lorenz, az etológus (tudod, aki után a fotón a kiskacsák totyognak) mélyen emberi és nem túl kíméletes, azonosulni tudok értékrendjével, még ha nem is minden következtetését veszem át kritika nélkül. Írása tele van fontos mondatokkal: "amit az ember gondol, az többnyire téves, de amit az ember tud, az igaz", és társai. Jövőre ugyanitt!