"Engedjétek el, vagy a bírótok agyát ráloccsantom a sok tetves sült parasztra", jegyzi meg Júlia, aki nem híve, hogy ártatlanokat égessenek meg, s öccsével a polgármester megbízásából érkezett Augsburgba, hogy gyermekrabló boszorkányok után kutassanak. A testvérpár ugyanis a mézeskalácsházas incidens óta (ahol János cukorbeteg lett) a banyákat irtja, melyeket, úgy tűnik, a készítők a szerintem legfinomabb alapokból, a Sam Raimi-klasszikusok és az AD&D 2nd Edition alapján mintáztak meg. Aki vevő egy kis laza, véres, Grimmes, ál-középkori, erdei boszorkányvadászatra ismétlőfegyverekkel, nyugodtan belevághat!

A Bosszúállós New Yorki ufóvadászat óta álmatlansággal és súlyos pánikrohamokkal küszködő Tony Stark beszéddel indítja a mozit, melybe jó szokásához híven bele is sül; annyit mindenesetre leszögez, hogy démonainkat mi magunk hívjuk életre. Egy Mandarin nevű terroristavezér embereket robbantgat és az elnököt leckézteti, Stark pedig a sajtón keresztül megadja neki a lakcímét, mondván, örülne, ha felkeresné, mert meg akarja ölni. De csak három harci helikopter jelenik meg, és a malibui villát belelövik az óceánba. Páncélja menti meg, elrepíti a havas, karácsony előtti Tennessee-be, mielőtt energiaszintje nullára redukálódik. Starkra rájár a rúd, valahol mindig vérzik az arca, Pepper Poltsot elrabolták, s az ellenfelek rendkívül kellemetlen regeneráló és piromán képességekkel rendelkeznek. És különben is, ki ez a Mandarin, aki annyira veszélyes, hogy bármikor megszakítva a tévéadást saját műsort sugároz, továbbá húsz percig a WC-be sem tanácsos bemenni, miután használta?

Ez a bérgyilkosos tematika kicsit megzavart, nem gondoltam, hogy egy ízig-vérig csajos alkotásba csöppenek... :) Leon, a tejvedelő, analfabéta, bokalengető gatyában járó, szobanövény-barátját reggelente párkányra kitevő, fotelben alvó, rabszolgasorban tartott problémamegoldó beenged lakásába egy kislányt, ezzel megmenti életét, hiszen családjának gyilkosai őt is elvarrnák. Mathilda vele akar maradni és kitanulni a szakmát, Leon az elképzelést mégsem zárja rövidre egy fejlövéssel. A felnőttlelkű gyerek és gyereklelkű felnőtt eleve kudarcra ítélt románcát a korrupt zsaru vezetésével érkező bénácska terrorelhárítók zavarják meg.

A béna szuperhősmozik dömpingjében üdítő színfolt a Robert Downey Jr. fémjelezte Vasember-trilógia, melyben a milliárdos aranyifjú műszaki zseni konvojára a saját cége által gyártott rakétával lőnek rá, s a megsebesült Tony Stark egy afgán barlangbörtönben eltűnődhet, tényleg jó buli-e a fegyvergyártás. Tervez egy páncélt, mely életben tartja, hazatérve tökéletesíti, s a szíve felé húzódó repeszt visszatartó elektromágnest tápláló mini-atommáglyával fűti. Üzlettársa lehetett korábban atyai jóbarátja, ettől mégsem fog feltétlenül tetszeni neki az ötlet, hogy csak úgy leálljon a Stark Industries.

A negyedik rész számomra a széria mélypontja, még sosem volt ilyen izzadtságszagú az összelapátolt másfél óra. A nosztalgián és a még-egy-csendőr-film-forgatni-akarásán kívül nem sok mindent tartalmaz, csaknem egy évtizedig pihentették is a prodzsektet. Szellemességet papagájkodással pótolni... hát nem tudom, biztos van, akinek bejön. Nyugdíjazott hőseink nem bírnak nyugton megülni, újra magukra öltve az egyenruhát intézkednek, habár már egy másik garnitúra hivatott ellátni feladataikat, akik nem túl jó szemmel nézik álcsendőreink ténykedését. Nudistavédelem, hippiskedés, megbúvás birkanyájban, a hadsereg raktárából robbanóanyagot lopó és abból rakétát építő tinédzserek megfékezése, mindez méltatlan színvonalon.

Július elsejével nyaralók hordái autóznak Saint-Tropez-be, s hőseink válogatottan fifikás eszközökkel igyekeznek leszámolni velük. A svéd lányokon túl, akikkel beosztottjai határozottan szimpatizálnak, Lütyő örmester idegrendszerét egy gyorshajtó is rongálja, akit azonban nem büntethet meg kedve szerint, lévén egy tábornok özvegye, ráadásul a kettejük közötti fizikai érintkezés meglehetősen intenzív elektromos kisüléseket eredményez, kezdettől fogva... Hogy fiatalítsa magát, nem vallja be, hogy Nicole lánya már felnőtt, de a kínos szituációk elsimulnak és Ludovika főtörzsőrmesteri vizsgára ösztönzi Lütyőt, aki így felettese, Gabaj riválisává válik.

Az őrs New Yorkba utazik, hogy a nemzetközi csendőrkongresszuson hazájukat képviseljék. Nicole nem bírja ki, hogy családtagok nem mehetnek, így potyautasként felszáll a luxushajóra. Az óceán túlpartján lebukik vízum és egyéb iratok híján, ám egy újságíró felkarolja az Amerikát látni vágyó "árvát"... Empire State Building, West Side Story, baseball és rengeteg hatvanas évek béli veteránautó jár a sok kedves bolondozás mellé.

Lütyő őrmestert új körzetbe, Saint-Tropez-ba osztják, ahová lánya, Nicole is vele tart. Lütyő ezerrel teker, hogy feljebbvalójának, Gabaj törzsőrmesternek a kedvében járjon. Hősiesen felveszi a harcot a helyi nudistákkal, s azok leleplezése érdekében szigorú kiképzésnek veti alá beosztottait, Agykárt, Beléndeket, Fütyeszt és a derék Pacuhát. Nicole-t a helybéli aranyifjak kicsúfolják vidékies öltözéke miatt, a bevágódni akaró a lány azt hazudja, hogy apja milliomos, az övé a kikötőben horgonyzó jacht és az előtte parkoló piros Mustang. A Mustangot ellkötik kicsit kocsikázni, defektet kap a szántóföldek szélén és Lütyő megy érte, nem sejtve, hogy a csomagtartó egy frissen ellopott Rembrandtot rejt.

Nagy kedvenc, számomra a legikonikusabb May-indiánregény. Az első rész kicsit túl indiános volt, a második nagyon déli, a negyedikben meghal a címszereplő... A harmadikban viszont a legvadnyugatibb kalandok várnak ránk. Például fehér banditák által felizgatott vad indiánok vonatot siklatnának ki, két ízben is. És ahogy az lenni szokott, az egyik vonaton ismerőssel találkozunk: a hosszú hajú óriás, Old Firehand, Winnetou testvére kerül be a képbe, aki a kiváló narrátor, Old Shatterhand ellentéte abban, hogy esze ágában sincs megkegyelmezni a gazfickóknak, az igaz ügy érdekében bármikor szívesen megnyomja a ravaszt, de ha kell, egyik kezében tomahawkkal, a másikban késsel aprítja az ellent, teljes a heavy metál. Megtudjuk, hogy a nagy apacs főnök nem nőgyűlölő, csak már leszámolt a szerelemmel, és Firehand-del karöltve miért sóvárog olthatatlanul Parrano megskalpolására. Shatterhand a medveölő mellé megkapja a Henry-féle karabélyt, ellátogatunk a Sziklavár nevű vadásztanyára, újra találkozunk Sam Hawkinsszal, megismerjük Sans-Eart, továbbá a cölöptologatókat, akik a sivatagi vándorokat vezetik tévútra... De nem is ragozom, kultikus ez a rész, természetesen Szinnai Tivadar fordításában olvasandó.

Miyazaki Hayao újra egy új világot tár fel előttünk: a környezetszennyező és háborúzó emberiség az apokalipszis után kényes helyzetbe került. Egyfelől ott van saját faja, mint a tankokkal és kardokkal fenyegető tolmékiaiak, másfelől az óriásrovaroktól hemzsegő, mérgező ökoszisztéma. A Pusztulás Tengere nevű dzsungel, ahol a gigászi óriáshernyók, az ohmuk is lakoznak, halálos hely, bár Nauszika, a Völgy hercegnője rájön, hogy az egész nem is olyan szörnyű, csak a bolygó védelmi mechanizmusa

McMurphy a sitt helyett az elmegyógyintézetben köt ki, bár valójában nem pszichotikus, legfeljebb verekedős. Lázadásokat szít az osztály vezetőjének, Ratched nővérnek az önmagát normálisnak és rendszeretőnek beállító, de végletekig könyörtelen és szadista hatalma ellen. Kijózanító, amikor közlik vele, hogy nem akkor távozik, amikor két hónap múlva a büntetése letelik, hanem amikor elengedik... továbbá a betegek nagy része önszántából van itt, hiába kezdik vezérnek elfogadni, nekik nincs vesztenivalójuk. És az elektrosokk csak a kezdet. A Száll a kakukk... még az Állatfarmnál is súlyosabb, mert az egyénre koncentrál, mely egyén megteremti magának a szabadulás lehetőségét, de kétszer is veszni hagyja; megrázó tanmese arról, ahogy a rendszer megdolgozza, megnyomorítja a számára elfogadhatatlanokat.

Harry Dean kurátor kicsit sem szereti munkaadóját, a multimilliomos Lionel Shabandart, aki cégének logójaként üvöltő oroszlánt választott és már önéletrajzot is megjelentetett, Én címmel. Tettestársával hamisíttat hát egy szénaboglyás Monet festményt, melynek eltérő napszakban játszódó párja főnöke birtokában található, s egy cowgirl, PJ  segítségével (akinek apja a fedősztori szerint a világháborúban tett a képre szert, s azóta egy texasi lakóautó falán lóg) jó pénzért rátukmálná áldozatára, ám úgy tűnik, Shabandar korántsem az a förtelmes, oktalan nudista, ahogy azt ábrándjaiban dédelgeti, hanem nagyon is intelligens, PJ-t lehengerelni tudó vetélytárs.

A kultikus Jappántól későbbre, 1992-re datálhatjuk a két szentesi sutyerák immár negyedik, vidám kalandcsomagját, melyet megszokottan kötetlen, kvázi szerkesztetlen, egymás szavába vágós párbeszéd formájában vetettek papírra. A kiváló Horváth János alaszkai történetei adják a kötet gerincét, a korábban megismert szánhúzós történetek folytatásaképpen. Sok hó, jávorszarvasok, Yukon Questre készülés, a kutyaszánra fellépéskor csizma bekötöttségének fontossága és egyéb balesetek.

1979, a kultusz kezdete, mérföldkő a sci-fi és horror történetében. A Nostromo űrhajó húszmillió tonna finomítandó érccel még távol jár a Földtől, amikor a hétfőnyi legénységet a számítógép felébreszti a hibernációból, ugyanis rádiójeleket fog. Landolva az LV-426-os bolygón idegen űrhajót találnak, belsejében tojásokkal, melyek egyikéből egy kéz-/skorpiószerű, förtelmes parazita vágódik elő és a másodtiszt arcára tapad. Megdöglik és leválik ugyan, de csak miután belepetézett az emberbe, s a gazdatestből hamarosan előrágja magát egy szörny, amellyel való ismerkedés érdekében a Társaság rég feláldozhatónak nyilvánította a legénységet.

A 2004-es verzió The Rockkal és Johnny Knoxville-el egy 1973-as film remake-je, az pedig Buford Pusser tennessee-i seriff igaz történetén alapszik. Jelen sztoriban Chris Vaughn a Különleges Alakulattól leszerelve hazatér a kisvárosba, ahol a fűrésztelep bezárt és a fő munkalehetőség a kaszinó, melyet egy cédrusgerendával szét is ver, mert nem elég, hogy cinkelik a kockákat és összevagdossák a kis testét, amikor tiltakozni próbál, de még drogot is árulnak a gyerekeknek. A tárgyaláson önmagát védi, és megígéri, hogy felmentése esetén indul a seriffválasztáson, hogy rendet tegyen kissé, mert mintha idehaza mostanában nem túl konstruktív figurák lennének kulcspozícióban.