"Ez nem zombi!", fut át Leon Scott Kennedy agyán, miközben a paraszt baltája csaknem az ő agyán suhan át, de megelőzi egy fejlövéssel. Pedig csak Ashley képét mutatta meg neki, hátha a mandró látta az elnök elrabolt lányát, akit megkeresendő derék Leonunk az őszi faluba érkezett. A helybéliek folklórja gazdag: festmény helyett arcánál fogva vasvillával felszegezett hulla lóg a falon, rendőröket égetnek meg és dobálnak a tavi szörnynek, az első ágy is koszos és véres és az utolsó taligában is emberi maradványok rothadnak.
Leonnal hat éve Raccoon Cityben találkoztunk, első rendőri munkanapján, csak hát már a város határában rá kellett döbbennie, hogy a derék adófizetők zombivá változtak, és még ők a kisebbik baj. A harmadik epizódban atombomba intézte el a fennálló feszültséget, s íme, a negyedik rész nem okoz csalódást zombitlansága ellenére, sőt a Capcom pokolian eltalálta ízlésemet. Érezhetően apróra kitesztelt játék, változatos harcrendszer - a célzás lézer segítségében immár valóban 3D-s, a gránát kiváló tömegoszlató, a kés valóban hasznos, már csak amiatt is, mert tölténnyel egyáltalán nem vagyunk jól eleresztve. Érdemes kincseket keresgélni és a szörnyek mellett nem csak elfutni, hanem levadászni őket és összeszedni, ami kiesik belőlük (pl. varjakból fénygránát... :) ). A Kereskedőnél költekezhetünk bőven, vásárolhatunk másféle fegyvereket, tuningolhatjuk tűzerejüket, táruk kapacitását, az újratöltés gyorsaságát.
Középkorias falu, csapdákkal teli kastély, sziget laboratóriumokkal a három fő helyszín. Megjelenik a vörösruhás Ada Wong, aki felváltva segíti és szívatja karakterünket, mintha szégyellné szerelmét, ami különben is fura érzés lehet számára. Ashley bár kiscsirke még, máris vérbeli Resident Evil hősnőhöz méltóan miniszoknyát és magasszárú csizmát visel. Amikor velünk van, vigyáznunk kell rá: "állj" és "gyere" parancsokkal távol tarthatjuk a véres eseményektől, gyógyíthatjuk, el kell kapnunk amikor leugrik a magasból; cserébe segít helyeken átjutni és jó fej. Szerettem vigyázni rá, távcsöves puskával fedezni, ha épp távolra került.
A hatalmas klasszikus, a második rész imádnivaló kliséi tovább élnek, például amikor Saddler, az új vallás lila palástban rohangáló, irritáló főpapja, akinek már vártam, mikor lőhetem szét csatlósaiéhoz hasonlóan a fejét, amorf szörnnyé változott, Ada flegmán ledob egy rakétavetőt, "próbálkozz ezzel!" felkiáltással. Parádés third person shooter lett a rögzített kamerás előzmények helyett, s ha más nagy játékokból (Tomb Raider, Metal Gear Solid, stb.) átmentődött is ez-az, hát nem aggasztó, mert fölöttébb cuki és élvezetes lett a végeredmény. És hosszú: elsőre 17 óra alatt vittem végig, ebben nincs benne rengeteg meghalás. 728 szörnyit csináltam ki. Végigjátszom még újra, rengetegszer.
Kincskeresésre, gyilkolászásra fel!
(És egy kis segítség a feladványokhoz, ha valakinek jól jönne: 3334443, 1234, RRRGGB.)
Az Egyesült Államok Haditengerészetének Jedi lovagjai, a terrorizmus elleni harc szakértői...
Alan vesz egy zsiráfot, megpróbál hazahajtani vele, de egy alacsony felüljáró némi fejetlenséget és tömegkarambolt okoz, Alan apja pedig szívroham következtében végleg feladja elfuserált csemetéjével való meddő vitáit. Philék egy arizonai intézetben helyeznék el Alant, hátha gyógyultan távozhat majd egy szép napon, ám a sivatagban kamionnal leszorítják autójukat és malacmaszkos melákok elrabolják őket. Ezt Marshall szervezte meg, aki a bangkoki börtönből megszökött Chowt akarja felkutattatni velük, ha ez nem sikerül három nap alatt, a túszként magánál tartott Dougot lelövi. Chow elrabolt tőle 21 millió dollárt, s ezt szívesen visszakapná, ám a farkasfalkának hála Marshall tijuanai házából Chow a teljes zsákmány maradékát, a fennmaradt még 21 millió dollárt is elrabolja. Teljes gáz, síri csönd és hullaszag, de kapnak még egy esélyt és limuzint, hogy a diszlexiás, színvak, elmeroggyant, de igencsak veszélyes Chowt odáig üldözzék, ahol minden kezdődött... Las Vegasig... melyet Stu remél, hogy valaki porig éget... ahol Alan-re rátalál az első szerelem, és élből le is tolja a nadrágját, ahogy azt egy pornóalkotásban látta, és bár a túlsúlyos leendő ara örül a gesztusnak, első körben talán nem élne a lehetőséggel.
Elnyelte őket Bangkok... ha a jószívű Stu Price az eszére hallgat barátai helyett, és nem hívja meg thaiföldi esküvőjére a szülői házban szó szerint hülyére kényeztetett Alant, mindez nem történik meg. Már egy tengerparti pillecukorsütögetés is beláthatatlan következményekkel járhat, ha a kövér is jelen van. "Langymeleg vízben áztatott puha fehér rizs. Teljesen íztelen. Csecsemőnek szokták adni, és aggastyánoknak. Könnyen emészthető táplálék" - ezzel a hasonlattal méltatja a kevésbé ÖRÖMapa Stut, hozzátéve, hogy ez kell a világnak. Mit fog szólni, ha megtudja, hogy szeme fénye, a 16 éves, zenész/sebész Teddy vész el ezúttal, csupán egyetlen ujját találják meg a lerombolt szállodai szobában, miután Phil arccal a padlón magához tér. Stu a kádban dőlt ki, bal képén friss tetoválás viriít... és valahol hozzájuk csapódott egy dohányzó majom, amely orosz kábítószerkereskedők összekötőjeként keresi meg a mindennapi banánravalót. Chow is felbukkant, de az ébresztőként felszívott eltúlzott adag kokain hatására szétfejeli az üvegasztalt - és meghal... testét az emeleti jéggépben elhelyezve a farkasfalka Teddy nyomába ered, sajna a rendőrségen csak az eltűnt srác irataival ellátott kerekesszékes, némasági fogadalmat tett agg szerzetest vágják hozzájuk. A bárban, ahol pár órája jártak, az egész utcára terjedő zavargás tört ki, és Stu intim viszonyba került egy egzotikus nővel, aki annyira egzotikus, hogy nem is nő... Mi jöhet még? Például Philt meglövik, 30 centivel kerüli el a halált és a rendőrség felhasználja őket, hogy lesittelhessék Chowt, aki úgy tűnik sajna mégsem patkolt el teljesen
Legénybúcsú, Las Vegas. Doug két nap múlva házasodik, a fennmaradó időt a tanár, cukifiú Phillel, a fogorvos, nagyon rendes Stuval, továbbá a beilleszkedési és gondolkodási nehézségekkel küzdő, kövér és szakállas Alan-nel tölti, utóbbi a menyasszony testvére, s mint ilyen, a ballaszt/balfasz szerepét tölti be... és még valamit... Alan gazdag szülők elkényeztetett ivadékaként eddig egyszemélyes farkasfalkát játszott, naná, hogy megörül az új bariknak. Homártasijában - Indiana Jones-nak is ilyen van! - rejteget valamit, amit sajnos a díler összecserélt, így másnap reggel fényűző lakosztályukban teljesen szétcsapva, filmszakadásosan ébrednek, a fürdőszobában egy tigris tanyázik, és Dougnak nyoma veszett. Kiürítik hát zsebeiket, nyomok után kutatva, mi történhetett az éjjel... hogyan tettek szert rendőrautóra, csecsemőre, Stunak miért hiányzik egy foga és vett feleségül egy prostit, akit azelőtt sosem látott, és akinek házisárkánya valszeg mérsékelten fog örülni... Reménykedjünk, hogy Doug valahonnét csak előkerül s így Phil reményvesztett telefonja dacára nem marad el az esküvő; hogy az örömapa ezüst veteránautóját nem sikerül teljesen lezúzni, s a zabos rendőrök támogatásával megtartott iskolai előadáson a kölykök nem lőnek túl kellemetlen helyekre a sokkolóval... bár ahogy a dolgok állnak, minderre csekély az esély. És amikor azt hinnéd, rosszabb már nem lehetne, feltűnik a színen az ön-és közveszélyes Leslie Chow, félresikerült gengszter, aki három folytatáson át fullban nyomja a kretént.
Túlírt kváziközépkor. Az első két évadot simán elfogadtam felvezetésként, de már csak nyújtják a sztorit, mint a rétestésztát. A második széria végén ugye ígéretesen, nagy tömegben felbukkantak a Mások és zombik, körbevették a kövér Samwellt, rá is néztek nem túl barátságos arccal - logikusan túl sem élhette volna ezt az élményt... ám a Másokat továbbra se szerepeltetik, Sam helyett ugyan elpatkol pár újabb főszereplő (ez már tendencia) a rajongótábornál a biztosítékot igencsak kicsapó, utolsó előtti epizód esküvőjelenetében (Castamere-i esők). Valamivel emlékezetessé kellett tenni ezt az évadot, ha másként nem megy, hát a rajongók traumatizálása árán. Brienne-ék töretlenül kutyagolnak Királyvár felé, a legvégére hurrá, oda is érnek; Jaime nem tanult semmit, továbbra is nagy a pofája, hát lecsapják a fegyverforgató kezét és a nyakába akasztják, na ez végre megtöri és fűnek-fának elpanaszolja, hogy nem is olyan rossz fiú ő, az uralkodót is csupán azért döfte hátba, mert városszerte mindenkit meg akart égetni. Havas Jon és Ygritte egymásba hömbölödnek a zord északon, majd a távozó ficsúr kap pár nyilat a hátába. Csupán Daenerys nem szívja végig a szériát, sőt szerez nyolcezer főnyi elit rabszolga-hadsereget, aztán kétezer zsoldost, na meg egy várost. Másodjára végignézve (nem mostanában) ezt az évadot is valószínűleg jobban fogom szeretni, de a rengeteg üresjáraton akárhány újranézés sem segít. Amikor Tywin kiosztotta, hogy ki kivel házasodjon, az mondjuk mókás volt.
Sir Anthony Hopkins A vadon foglyaiban a természet erői ellen harcolt a túlélésért; ezúttal a természet túléléséért harcol. A bárányok hallgatnakban agresszív pszichopatát alakított, akárcsak most (?), de motivációja teljesen más. Dr. Ethan Powell antropológus/ főemlőskutató egy év ruandai börtön után egy rossz anyagi helyzetben lévő, gyenge szakmaisággal vezetett amerikai szigorított fegyházba kerül, ugyanis az elvadult professzor husánggal agyonvert két embert, hármat megsebesített, s azóta egy szót se szól. Két évig hegyi gorillákkal élt együtt, miután kutatása egy ősi életforma utáni függőségbe csapott át: rájött, kint éjszakázni a Virunga-vulkánok dzsungeleiben jó, továbbá felesleges morcos pofával üldögélni az esőben. Hogyan tovább, miután akaratán kívül új családja nyakára hozta az orvvadászokat? Egy ambiciózus pszichológus elkezdi felfedezni őt, és karrierépítés helyett először illúzióvesztés, majd tanulás lesz a folyamatból, melynek során a börtön szabályaival is szembeszáll. Nyálasba forduló megvalósítása ellenére szerintem teljesen szerethető mozi.
Kilencvenes évek közepe, retró laptopok, floppyn tárolt húszmillió dollárt érő adatok és sztárparádé e kifejezetten jól sikerült, A-kategóriás akciófilmben. Robert Rath a hidegháború óta az első számú bérgyilkos, ám trónkövetelő érkezik, a munkásságát mint történelmet alaposan ismerő, lobbanékony Miguel Bain személyében. Electra, a macskabolond hackerlány volna az új célpont, de Robert nem akarja kiiktatni, sőt partnerek lesznek, így ő maga válik a következő célponttá, új lehetőséget nyitva az első találkozásuktól kissé megviselt ifjú zseninek. Rath-ot kísérti a múlt: 15 éve pont úgy likvidálta barátját, Nyikolajt a bankból kifelé menet, ahogy Miguelito most őt akarja elintézni.
A negyvenes évek végének francia avantgárdja a tízes évek elején felkúszott a mozivászonra, a maga szürreális, abszurd, szertelen, bohókás és számomra meglehetősen öncélú módján. Boris Vian kultuszregényét bonyolult lehetett adaptálni, bár mióta Süskind Parfümjét kiválóan sikerült, nem lepődök meg semmin. A szójátékok mindenesetre elsikkadtak. Eleinte minden színes és vidám, az egérrel minden rendben, az ajtócsengő pókként mászik a falon, amíg Nicolas, a szakács le nem dobja valamivel, és a tévében a séf meglepően interaktív, egészen sütőben megégéséig. A fő vonal: Colin és Chloé egymásba szeretnek - nem volt hiábavaló gyakorolni a sandacsacsát - ám esküvő után a lánynak lótuszvirág kezd nőni a mellkasában, s lassan, főleg halála környékén (Colin hiába adja el a koktélzongorát és kezd el dolgozni) fekete-fehérre vált a kép.
Minden idők legmacsóbb kaliforniai kormányzója a maximális két ciklus leteltével visszatér a filmvászonra, bár a nagy durranásra egyelőre még várni kell: az Erőnek erejével egy nem túl okos, bár művérben bővelkedő nyugger fegyverpornó. Cortez, a kartellvezér megszökik az őrizetből és egy módosított ZR1-es Corvette-tel a mexikói határ felé repeszt. Owens seriff az arizoniai porfészekben, Sommerton Junction-ben kénytelen rájönni, hogy városa ideiglenes határátkelő lett, miután a rosszfiúk egy mobil hadihidat fektettek a kanyonon keresztbe. De nem húz ki szöges útakadályokat, inkább újra szól a hatlövetű az üres utcákon, mint a régi szép vadnyugati időkben... meg a Vickers géppuska...
A Cooperesek döngethetik a mellüket, hogy az ő vonaluk az igazi, történelmileg hiteles indiánregény (e komplexusukat sosem értettem) - olvastam anno azokat is, de világéletemben Mayos voltam. Kalandosabb, és a szerző hihetetlen empátiával fonja a szereplők párbeszédeinek, gondolatainak szövetét. Nem kellett Az írás történetét elolvasnunk, hogy tudjuk, mi az a wampum; nem kellett Bear Gryllst néznünk vadonban túlélési tippekhez, például egy kojot vérével megnedvesítve ajkunk kis erőre kapjunk a sivatagban... Jack Bauer a fejét fogná, ahogy a gáncs nélküli vadnyugati lovag, Old Shatterhand lépten-nyomon engedi kicsúszni kezei közül halálos ellenségeit ahelyett, hogy első adandó alkalommal bemutatná őket medveölő puskája kellemetlenebbik végének; sőt kínvallatni sem tud, nem is akar, pedig hasznos volna. De mi így szeretjük a törvény kemény öklű védelmezőjét, aki ritkán hibázik, bár akkor orbitálisat. A széria szomorkás zárókötetében kiássa Incsu Csunna sírjából apacs testvére végakaratát, s a szálakat elvarrandó szembekerül Santerrel, akinek hála kajovák fogságába esik, kiszolgáltatva a csontvázzá aszott Tangua bosszúvágyának; s ezredjére is bebizonyítja az olvasónak, hogy érdemes az elvek emberének lenni.%201.jpg)
"Ez a film a Földközi-tenger környékén játszódik, amikor hidroplánok uralták a vizeket. Egy disznóról szól, aki harcba szállt a kalózok ellen a becsületért, a szerelemért és a szerencséért. Hősünk neve: Porco Rosso." E szavakkal kezdődik a Mester, a fantasztikus Miyazaki Hayao felnőtteknek (?) szóló animációja. Kezdő képsor: Porco asztalra feldobott lábakkal horkol adriai lakatlan szigetén, amikor megszólal a rádió és segítségét kéria a Mamma Aiuto légi kalózbandával szemben, ő pedig felpattan régi, piros, egyedi hidroplánjára és bűnvadászatra indul. Az első világháborúban pilótatársai között ő volt az ász - és az egyetlen túlélő... mennybemenetelük után változott disznóvá... De Gina továbbra is szereti, folyvást várja a kertjében, habár más hódolója is akad: egy arrogáns amerikai, aki légipárbajra hívja ki hősünket.
Amity üdülőváros és kezdődik a nyári turistaszezon, szóval a polgármester nem engedi lezáratni a partot csak amiatt, mert egy hét és fél méteres, háromtonnás fehér cápa eszi a fürdőzőket. Az orvos a nemes ügy érdekében bekamuzza, hogy az első áldozatot hajócsavar intézte el, a bökkenő csak annyi, hogy a nagy fehér nem tágít a területről, amíg enni kap, szóval páran még haleledellé avanzsálnak. Immár nem helyi ügy, de hiába bukkan fel a parti őrség, a cápát le kell vadászni: ennek specialistája Quint, vele tart az oceanográfus Hooper és a víziszonyos Brody rendőrfőnök. A nyílt tengeren, az Orca kajütjében aztán egy szép éjjelen végigmutogathatják egymásnak sérüléseiket, Quint elmesélheti, hogyan falták fel a halak bajtársait a megtorpedózott Indiapolis tengeralattjáróról, miután leszállították a hirosimai bombát, úgy, hogy ezeregyszázból csak háromszáztizenhat maradtak életben.
"Csak úgy kutathat, ha meg is védi őket", állítja fel a szabályt Diane Fossey etológus, aki a ruandai Virunga-hegységbe utazik, hogy a végveszélyben lévő hegyi gorilla populációit megszámlálja, majd ottragad 18 évre, brutális haláláig. A majmokat bennszülött batwa orvvadászok tizedelik - természetesen már csak fehérek felbújtása miatt is, akik állatkerteknek gyűjtenek igencsak halandó kölyköket. A kormányhivatalnokok a felvetést sem értik, miért ne zsákmányolhatnák ki a természetet minden lehetséges módon: a gorilla pénzt jelent, ha adott példány már azelőtt elpusztul, hogy egyáltalán kijutna az országból, kit érdekel. A túlnépesedést finanszírozni kell. Torokszorító ez az igaz történet. Ha él még vadon hegyi gorilla, abban Fossey keze vastagon benne van, aki munkájával és a National Geographic nyújtotta nyilvánossággal haladékot adott ennek a fantasztikus fajnak.
Tony megnyitja a Stark Expót, mely halott apjával közös prodzsektje a világ jobbítására, s a bíróság előtt megtagadja a páncél átadását a hadseregnek. A mellkasában lévő palládium folyamatosan mérgezi a szervezetét, de nincs a Földön más anyag, amire lecserélhetné. Ráadásul egy kakadukedvelő moszkvai fizikus, Ivan Vanko sikerrel másolja le a páncélt - pedig úgy gondolta, 5-10 év, mire bárki hasonlót gyárthat -, s elektromos ostorával kettécsapja Tony F-1-es autóját a monacói Grand Prix-n. Barátja, Rhodey alezredes lenyúl egy masinát és átadja a katonaságnak, Vanko pedig fő hadiipari ellenlábasánál, a balfasz Hammernél kezd robotsereget gyártani. Nem csoda, ha Tonynak elege lesz és a cég vezetését Pepperre bízza, hogy aránylag nyugodt körülmények között haldokolhasson.
Na, ehhez szólj hozzá!