Két óra alatt 2700 vágás, szinte semmi CGI, annál több Namíb-sivatag, kaszkadőr és pirotechnika; a forgatókönyvíró-rendező George Miller hetvenévesen rebootolta, másfél évtized felkészülés után, 1979-es őseredetijét, és a végeredmény lenyűgöző lett. Sivatag, tűz, száguldás kaotikus autókon, torzszülöttek - ugye nem hangzik úgy, mint amit feltétlenül meg kell nézni?! Pedig de. A székhez szögez. Nyers szűkszavúságával kibont egy posztapokaliptikus világot, és nem színészkedő színészeket látunk, hanem alternatív valóságot. Max Rockatansky ex-rendőrt halott szerettei kísértik, és maga is inkább ösztönlény, mint bármi más. Az olaj-/vízháborúk korszakában elkapják az isteni Halhatlan Joe hadfiúi, akik a Valhallában hisznek, hogy ott bigmekelhetnek a hősökkel egy cseppet sem középszerű halál után. Max általános donor, vérzsák lesz egy kocsin, amíg ki nem szabadul és fel nem kerül Furiosa tankerére, aki Joe háremét csempészi az áhított Zöld Hely felé. Skulófarm és Gázváros konvojai is bekapcsolódnak az üldözésbe, az ütemet négy óriási dob és egy lángoló elektromos gitár szolgáltatja, egy csak a hangszerek számára kialakított járgányon. Kiélezett szituációk, porvihar, anyatej, 10/10, pedig csak akciófilm.

Ami napjaink Amerikájában a SEAL mesterlövész, az lehetett a hetvenes évek végén a kamionsofőr: a cowboyhagyományok ápolója, népi hős, aki elég erős és bátor ahhoz, hogy a korrupt és egyébként is ellenszenves rendőröket kocsmai bunyóban lezúzza, a ráakaszkodó médiából bohócot csináljon és a törleszkedő politikusokat elküldje az anyjába. Szerethető mozi, bár az agysejteket kicsit sem dolgoztatja meg, de átélhető, ahogy klassz zenére a fekete Mack-et vezető Gumikacsa ("apám mindig azt mondta, olyan légy mint a kacsa: a felszínen mozdulatlan, de lent veszettül pedálozz") és a többi tökös kamionos (mint Csókmasina, azaz Kocaól, akinek átható szagú szállítmánya nem áll összhangban a saját magáról dédelgetett képpel) URH-n tartva a kapcsolatot kiáll egymásért... át Arizonán, Új-Mexikón és Texason, az utánuk kajtató résfogú seriff elől menekülve. És nem, a hosszúra duzzadt konvoj célja nem a 90 km/h-s sebességhatár eltörlése, vagy egyéb eszmék, csupán csak mozgásban maradni.

Ott hagytuk abba, hogy a Langton tolvajfamília (ahol az anya örök harcát vívja a puska ebédlőasztalra kerülése ellen) sarját, Winie-t a régipasi bezárta egy szipirtyó páncéltermébe, s míg az új pasi, Will, a Mesterkulcs segítségével elmenekül, a lányt barátságos rendfenntartók egyenesen a börtönbe kísérik, egy döglött patkány és némi pók mérsékelten meghitt társaságába. Az sem kérdéses, hogy jelenlegi rendszerben a már meghozott, de még ki nem hirdetett ítélet az akasztás, hiszen a cinikus bírónak jobb programja is akad, mint tárgyalóteremben rostokolni. Winie ugyan meg tudna szökni, de száműzöttként kénytelen lenne elhagyni szeretett családját. Will tehát, kockáztatva a nagyon is valós veszélyt, hogy a felbőszült atya lelövi, megtesz minden tőle telhetőt a lány kiszabadításáért, ami amatőrsége dacára nem is kevés, hiszen a romantikusan kettesben lopott gyűrűnek határozottan markáns mágikus hatása van az emberi érzelmekre. Winie-nek pedig túl kell vészelnie három tárgyalást, és a cellájában felszolgált, már-már öntudatra ébredéssel fenyegető, felismerhetetlen vacsit...

1993-as, első magyar megjelenésekor - Őslénypark címmel - kétszer is elolvastam Michael Crichton 10/10-es sci-fi/kalandregényét, melyből Spielberg rendezett 10/10-es családi filmet. Isla Nublar (Felhősziget) Costa Rica partjaitól százötven kilométernyire található, ahol az idős milliárdos, Hammond, izolált világot kíván létrehozni, géntechnológiával, jó pénzért, a látogatókat egy év múlva engednék be. Ám különleges állatai szökdösni kezdenek: egy bőgőmajom szájából kivadászott, részlegesen megrágott maradványról kiderül, hogy nem közönséges gyík, továbbá az építkezésen megsérült férfin is látszik, hogy nem exkavátor gyűrte maga alá, hanem szétmarcangolták. A befektetők vizsgálatot indítanak, így kerül a helyszínre a paleontológus dr. Grant és dr. Sattler, továbbá Ian Malcolm, aki új generációs matematikusként a káoszelméletet kutatja és már odaérkezés előtt kétségtelen számára, hogy a szigetnek csődöt kell vallania. Isla Nublar dinoszauruszait borostyán (megkövesedett fagyanta) belsejében megőrzött őskori rovarokból kivont vérből hozták létre (az ásatásokon talált csontok nem játszanak, a fosszilizáció megsemmisíti a DNS-t). A DNS-lánc hiányzó részeit kétéltűekével helyettestették be, s lám, a kínosan egyneműre megalkotott dínók (a nem kívánatos szaporulat elkerülésére) mégiscsak szaporodni kezdenek, a kétéltűek ugyanis szükség esetén nemet tudnak váltani, az élet ugyebár utat tör magának. A T. Rex-szel nincs sok gond, az csak kinyír pár faszit. A Velociraptor mongoliensis már keményebb téma - ez a kétméteres, intelligens ragadozó képes hangtalan, több oldalról jövő falkatámadásra, és vándorlási kedvében hajókra is felkéredzkedik...

Olyan, mintha a Kázmér és Hubából Kázmér írta volna, sok dinoszaurusszal, robbanó autókkal, szétlőtt fejekkel, lángoló babakocsival. Félórás merengés a VHS korszak gyűmölcsein, még az interferencia csíkjai is futnak néha a képernyőn. Kung Fury járőr 1985 Miamijában, és társával egy vörös nindzsát üldöznek, és amikor a faszit kettéhasítja a nindzsa, Furyba belecsap egy villám és megharapja egy kobra, és ő lesz a kiválasztott, egy titkos Shaolin technika mestere, szuper verekedő. Épp életre kell egy játékautomata, ölni kezdi az utca emberét, meg is nézhetjük hősünket akcióban. Közvetlenül ezután felbukkan Hitler, a Kung Führer, így a monokróm monitorokon ügyködő gyógyegér Hackerman segítségével Fury visszautazik az időben, hogy megállítsa, de hopp, túllőnek a célon, a viking korba jut, ahol találkozik lézerraptorokat T-Rex hátról forgócsöves gépágyúval lövő dögös bigékkel és Thorral, majd mikor végre a náci Németországba jut, elkezdődhet a véres leszámolás.

Már alig vártam, hogy újra felcsendüljön a világ valaha volt legjobb főcímdala, és folytatódjon a sorozat, mely a világ valaha volt legjobb arcainak, a vikingeknek állít méltó emléket, egyszerre aprólékos hitelességgel és populárisan modern módra. Kicsit elfogult vagyok, de ami jó, az jó. Ragnar Lothbrok már király, a legidősebb fia, Vasbordájú Björn pedig felnőtt és kész harcos; a kisebbik fia, Csontnélküli Ivar épp csak megszületett, de aludni sem tud a fájdalomtól... ám a nők megálmodják, hogy el fog jönni egy vándor, égő hógolyóval a kezében, és amit még senki sem sejt, ő meggyógyítja Ivart és megcsinálja Aslaugot, Ragnar jelenlegijét. Floki, a bolond, de zseniális hajóács, a régi istenek elkötelezett követője, aki szívből gyűlöli a keresztény mágiát és képviselőit, például Ragnar házi csuhását, Aethelstant, nem bír otthon ülni fülledt boldogságban Kattegatban - az új portyázás végre elérkezik. Visszahajóznak Wessexbe, hogy Egbert király ígéretének megfelelően telepet létesíthessenek, ám előtte támogatniuk kell az angol sereget Mercia tartomány leigázásában. A kultúrák együttélése persze nem zökkenőmentes, kurvára nem, szóval a negyedik évadban vélhetően vissza kell térni ide elkenni Egbert száját. De addig is egyéb fontos dolgunk van: Ragnar annyi szépet hallott a Szajna közepi szigetre épített, fallal körülvett Párizsról, hogy kedve támadt kifosztani. Szun-Ce persze fogná a fejét, hogy fényes nappal, ostromlétrákkal menni neki... ellenséges erődítményt bevenni egyik kedvenc könyvem, A hadviselés művészete szerint a létező legnagyobb szopás, amit el kell kerülni. Ám Ragnarnak senki sem adta még ezt a kötetet a kezébe, s miközben lepattog a várfalon, neki is eszébe villan, hogy jöhetne a B. terv, már ha megéri. Addig is Lagerthától érkezik a várva várt kiáltás: "PAJZSFAL!"

Richelieu bíboros halott. (Ez elég erős, bár valójában csak annyi történt, hogy a hercegérseket alakító színész nem ért rá a Doctor Who forgatása miatt.) XIII. Lajos felajánlja Tréville-nek, hogy legyen politikai tanácsadója, ám ő maradna testőrkapitánynak, amihez ért. Így új támaszokra van szüksége a gyenge jellemű királynak: az egyik Rochefort lesz, aki egyébként a spanyoloknak kémkedik (Fülöp Madridja és Lajos Párizsa között forrnak az indulatok), könnyen gyilkoló pszichopata és titkon szerelmes a királynéba, kedvenc szerepjátéka, hogy egy kurvát beöltöztet Annának. A másik kegyenc Milady de Winter, aki magába bolondítja az uralkodót, hamar rájuk is nyit a királyné, amint együtt pettingelnek az asztal alatt. Athos a könyvvel ellentétben még szerelmes Milady-be (akit anno amiatt akasztott fel jól-rosszul, mert a nő megölte az öccsét, aki mellesleg meg akarta erőszakolni), bármennyire is gyűlöli, ez jó indok arra, a nő miért van még életben az első évad után. Az akciódússág nem csökken, például a Sötét üvegen át c. epizód ötletéből egy teljes mozifilm kijött volna - a király és udvartartása egy csillagász kastélyába megy a napfogyatkozást nézni, de foglyul ejtik őket, s elkezdődik lelki terroruk és véletlenszerű legyilkolászásuk, mindezt egy pestis után halálra éheztetett falu miatti bosszúból. A Muskétások második szériája elejéből hiányzott valami az elsőhöz képest, de később ismét nagyon erőssé vált, néha túlhajtott, de tényleg drámai feszültségekkel. Nem felejtettük el, ugye, hogy a trónörökös valójában Aramis fia? Nos, erre Rochefort is rájön.

Chris Kyle, a legsikeresebb amerikai mesterlövész életrajzából a 85 esztendős Clint Eastwood rendezett kasszasikert, bár a megindítónak szánt családi jelenetből a műbabát kihagyhatta volna, ha már az igazi csecsemő megbetegedett. Kyle, az egykori texasi rodeós (akinek szarvasvadászat és öccse iskolai bunyóban megvédése után apukája elmeséli az ebédlőasztalnál, hogy háromféle ember van a Földön: a juhok, farkasok és juhászkutyák, utóbbiak agressziójukat a nyáj ragadozók elleni védelmére fordítják) aránylag későn, 30 évesen csinálja végig a SEAL tréningjét, és máris Falludzsában találja magát, ahol élből le is lőhet egy a konvojukra gránátot dobni készülő gyereket. Persze nehezebb célpontok is adódnak, például az embereket fúróval kínzó Hentes, vagy egy ellenséges mesterlövész, a szíriai olimpikon Musztafa. Kyle a hazatérései idején sincs lelkileg családjával, nehezen viseli, hogy szupermarketekbe kell járnia, miközben derék bajtársai sorra halnak a háborúban. Visszavonulása után sérült veteránokon segít, míg egy lőtéren agyonlövi egy szintén poszttraumás stresszben szenvedő patrióta. Chris Kyle 1974-2013 között élt, négy iraki kiküldetés ezer napja alatt során 160 ölést jegyzett.

Ott hagytuk abba, hogy Winie, a zsarolásban, hamiskártyázásban, tolvajlásban és egyéb, olvasóknak imponáló képességekben jeleskedő Langton família sarja felkarolja Willt, az úrifiút, s a Mesterkulcs néven ismert misztikus szerkezet birtoklásáért cserébe segít neki visszalopkodnia anyja hagyatékát. Belép a képbe a régipasi, Tony, aki minden hájjal megkent szélhámos és Will-lel ellentétben cseppet sem kezdő. Közben családi prodzsekt keretében antik darabnak számító Sherman tankot kell eltulajdonítani, melynek a folytatásban nyilván szerepe lesz, és sok minden másnak is, hiszen ez az epizód gyakorlatilag átkötés a folytatás(ok) felé, mely(ek)ben remélhetőleg a tenyérbemászó Vastüdő kapitány száját is elkenik.

Közepesen szar, tudtam előre,  de meg kellett néznem Jeff Bridges és Julianne Moore miatt, akik enyhén szólva is érthetetlen, hogyan kerültek ebbe a nyolcvanas évek szünidei matinés ifjúsági filmjeit idéző produkcióba. Boszorkányt szeretni veszélyes, hiszen nem tudni, valóban gonosz-e, s életed végig kísért majd, amiért kicsináltad, vagy ő csinál ki téged. A vérhold mindenesetre növekszik, és Malkin anya, akit anno Gregory lovag börtönzött be, új erőre kap. Gregory, szörnyvadász rendje utolsó tagja, már öreg és kiégett, de a kocsmában akár egy söröskorsóval elbánik karddal felfegyverzett ellenfelével, mégpedig olyan virtussal, hogy söre sem loccsan ki tusa közben. Inasa meghal, új kell, egy hetedik fiú hetedik fia, aki a sárkánnyá változó boszorkányok miatt vélhetően szintén nem húzza majd sokáig, hiszen gyengének tűnik és belehabarodik egy félbosziba.

Chris Ryan tizenegy évig az S.A.S. kommandósa volt, s tizenhat év múlva egy forgatócsoporttal elindul, hogy hét ország hét elit rendőrségénél töltsön egy-egy hetet, gyakorlatozzon velük, megismerje módszereiket, s végül bevetésre menjen újdonsült bajtársaival. Ezek félkatonai alakulatok, változatos arzenállal, a Colt M4 Commando gépkarabélytól a gránátvetőig, s járműveik sem mindennapiak, legyen szó páncélozott Dodge Chargerről vagy Blackhawk helikopterről. A brazíliai BOPE Rio de Janeiro nyomornegyedeiben, a favelákban folytat utcai harcokat a drogkereskedőkkel, ahol sűrűn fütyülnek a golyók és egy év alatt százötven rendőr is meghalhat. A Junglas a kolumbiai dzsungelek kokainlaborjait pusztítja, a nehézfegyverzetű Sunkar a Nyugat-Európa méretű Kazahsztán sztyeppéire és városaira vigyáz, a srí lankaiak a Tamil Tigrisekkel veszik fel a harcot, és így tovább... Még a veterán Ryan is lát újat, például Mexico Cityben az eltérített utasszállító repülőgép visszafoglalása, mely bár csak gyakorlat, de természetesen tudjuk, hogy élesben is adódnak efféle esetek, meg drogkartelek, meg fegyverkereskedők, meg öngyilkos merénylők, akiket valakiknek tényleg le kell nyomni.

A harmincadik századi, sokadik világégés utáni, áram helyett gőz hajtotta New Yorkban, egy jeges februárban játszódik a fiatal írónő folytatásos regényének első hetven oldala. Egy húszemeletes házban - melynek a felső felét összezúzta egy lezuhant műhold - lakik a Langton família, egy megnyerő tolvajklán, mely kisebbik lánya, a vagány Edwina - Winie - már megkapta azt a kiképzést, melyet apja egy fiúgyermeknek szánt volna. Rendszeresen az asztalon hagyja puskáját (édesanyja legnagyobb bosszúságára), és a tűzlétrán közlekedik, a tizedik (az utolsó lakható) szint az övé (a legalsón az őrszemek strázsálnak, a következőn az öregek élnek, stb.). Winie nem szereti hosszú haját, mely verekedésben előnytelen, sem a funkciótlan női ruhákat, ám egy szép napon családi nyomásra (hát ezt nevezik családnak, ezt?!) fűzőt és szoknyát kell öltenie, ugyanis estélyre indul nővérével, a csábító Audrey-val. A városban ugyanis feltűnt a Mesterkulcs, egy antik zsebórához hasonlító szerkezet, amellyel akár egy páncélterem falán is át lehet hatolni. Ám a célpont fejét mégsem Rey csavarja el, hanem akaratán kívül Winie, miután a szimpatikusnak látszó fikusz mellett kikapja a gazdag ifjú kezéből whiskey-jét és a kényelmetlen szituáció tompítása reményében felhajtja...

Korántsem irodalomtörténeti műremek, ráadásul a fordítást is oda lehetett volna adni lektorálásra legalább a nagymamának, hogy ne legyenek olyanok leírva, hogy a kecskék bégettek, továbbá összeboronálni, korában mit mire magyarítottak. Másrészről a SEAL-es haverok meséltek a szerző(k)nek ezt-azt a modern hadviselésről, ami számomra kellően menővé tette ezt a filmszerűen pergő történetet. A pakisztáni hegyvidéken Sandra Brux pilótanőt elrabolják a tálibok, csoportos erőszakot követnek rajta, melyet videóra is vesznek. Ezt megfelelő helyen kiszivárogtatják, felbőszítve az antiterrorista DEVGRU-t (6. sz. SEAL egység), akik engedély nélküli akciókat kezdeményeznek társuk kiszabadítására. Első körben ugyan szóba kerül huszonöt millió dolláros váltságdíj, de ez a vonal – bár a kormányzat fizetne – sikertelen. Egy DNS-minta alapján beazonosítják a falut, ahonnét az elkövetők származhatnak, innentől már aránylag egyenes az út az ötletgazda Aszif Kohisztáni muszlim imám elleni büntető hadjárathoz. Csupán egy vahabita fundamentalistának kell bekamuzni, hogy mindjárt sertésvérből készült vértérfogat-pótló szérumot injekcióznak az ereibe, így Allah sosem fogja beengedni a mennyekbe. (Amúgy közönséges sóoldat van a fecskendőben, de elkapott vallási fanatikus emberünk vallani kezd) A szabadítást a mesterlövész-párbajokban jártas Gil Shannon kísérli meg, a stratégiailag fontos Pandzsír-völgyben (melyet szovjet T-34/85-ös tankor roncsai lepnek be). Segítségére van egy AC-130J Spectre repülőgép, amely háromezer méterről légitámogatást nyújt 25 mm-es, 40 mm-es és 105 mm-es ágyúival, továbbá egy infravörös stroboszkóp, melyet tolmácsa a tetőre feldobva megjelöli a célt az éjszakai faluban.

Marcus Luttrell SEAL-kommandós valós története alapján készült film, mely az Operation Red Wingről szól. 2005, Afganisztán, négy SEAL felderítő a hegyekben megközelít egy falut, a cél Ahmad Shah tálib parancsnok likvidálása. A rejtőzködő kommandósokra rálép három kecskepásztor nyájastul, így a tengerészgyalogosoknak nagyjából három lehetőség maradt: A.) megölik őket, B.) megkötözve otthagyják őket, így esetleg megfagynak vagy megeszik őket a vadállatok, C.) szélnek eresztik kecskéstül. A legrosszabb verziót, a C-t választják (a fegyveres összeütközésre vonatkozó nemzetközi előírások értelmében - a végeredmény 19 amerikai halott lesz), pedig gyanítják, a helyieknél nem pizzarendelésre van műholdas telefon. Hamarosan állig felfegyverzett tálibok óriási túlereje árasztja el a hegyvidéket, s bár sík terepen a SEAL-ek esetleg legyőznék őket, itt nem kevés találatot szenvednek el. Az akció balsikerének egyik okozója a rádióösszeköttetés nehézsége, s mikor végre sikerül segítséget hívni, a csapatszállító Chinook helikopterek az Apache harci helikopterek támogatása nélkül indulnak el (azok ugyanis másik bevetésen vannak), így az egyik Chinookon gyorsan átmegy egy rakéta... A helyzet nem túl rózsás. Egy kétezer éves becsületkódex, a Pashtunwali előírja a vendégek védelmét, ami jó dolog, de még jobb, hogy az afgánok utálják a tálibokat.

Teljesen véletlenül találtam rá, pedig a legjobb meseregények egyike, amit valaha olvastam (magyarul 30 éve jelent meg). A tizennyolcadik század egyik telén, amikor a szelek hóval fújják be az utat, Krabat, a tizennégy éves vend koldusfiú faluról falura jár, hogy engedelmeskedjen az álmaiban elhangzó hívásnak. Eljut a fekete-vízi malomhoz, melynek kamrájában a félszemű Mester egy koponyán égő vörös gyertya fényénél egy leláncolt, bőrkötésű könyvet olvas. Felfogadja Krabatot, aki eztán tizenegy másik molnárlegénnyel lakik együtt a csúcsíves ablakú padláson. A munka nehéz, de az étel jó, s fedél van a feje fölött.

Telik-múlik az idő, és sok furcsaság derül ki, például a kötet Korakot, a pokolidézés könyve, mely a világ összes varázsigéjét tartalmazza, s a Mester ebből tanítja varjúvá változtatott legényeit. Feketemágiával képessé válnak alakot váltani, s ökör, ló képében eladni egymást a hiszékeny falusiaknak. Találkoznak a legendás, csúcsoskalapos-aranyfülbevalós Pumphuttal, aki a vidéket járja és a felfuvalkodott urakat tanítja móresre. Szilveszterkor mindig meghal valaki közülük, elsőként Tonda, az öreglegény, aki inasévében Krabatot segítette. Egy év alatt három telik el a malomban, és menekülni nem lehet, a Mester valóban élet-halál ura, még az öngyilkosság sem sikerül, ha úgy akarja. Félrevonult élete ellenére a Mester jelentős valaki, a falusiak elébe járulnak könyörögni, hozzon havat, mielőtt a fagy elpusztítja a földben a termést; vagy éppen hintaján egy óra alatt Drezdába repül, hogy a szász választófejedelmet meggyőzze a svédek ellen viselt háború folytatásáról, az már mindegy, az eredmény győzelem vagy vereség.

A titkok számosak - például ki az a fekete ember, akinek kalapján a kakastoll lángként ég az éjszakában, s aki a sosem használt Holtgaraton őröltet? A malomnak megvannak a maga törvényei, s nem tanácsos túl okosnak lenni. Maradni veszélyes, de távolról sem annyira, mint menekülést kísérelni meg. A szerelem, mely szigorúan elrejtendő, talán segíthet, de életveszélyes játszma.