Rejtő Jenő különleges helyet foglal el a magyar irodalomtörténetben. Az ő lektűrjei ugrották meg azt a szintet, ami nem szépirodalom, mégis fönnmaradt, sőt sikere töretlen kiadásokon át. Szóval hát az olvasók szívében foglal el különleges helyet, főleg, akik nem is olvasnak mást, mint Rejtőt (maximum Leslie L. Lawrence-t). Személyes kedvenceim tőle a Piszkos Fred-történetek, majd a légiósok Csülökkel és az Előretolt helyőrséggel, de miután ezeket már túl jól ismerem, elő kell vegyem az egyéb kategóriát. A szőke ciklon bűbájos sztori. Egy öreg fegyenc jótevőjére, Miss Evelyn Westonra hagyja tulajdonát, a cári korona egymillió font értékű gyémántját, amit fel kell kutatni, mert tíz éve egy Buddha-szobrocska fejében rejtett el, s azóta ki tudja, kihez került e dísztárgy. Természetesen feltűnnek a rejtői kellékek: a kékvérű arisztokrata (Lord Bannister személyében); valaki, akinek meg kell menteni a becsületét, de épp légiós a Szaharában; bűnözők és kétbalkezes bajkeverők.